A Népkör Magyar Művelődési Központ 145. évadában Arany és Ezüst Tulipán díjban részesítette azon tagjait, akik 25, illetve 10 éve kiemelkedő tevékenységet folytattak az intézményben. Sorozatunkban a díjazottakkal készítünk rövid beszélgetéseket. Dr. Takács Márta tíz éve a Népkör elnöke.
Takács Márta (Fotó: Diósi Árpád)
Vannak gyermekkori élményei, amelyek a Népkörhöz kötik?
– Jómagam a város azon részén nőttem fel, az Ötödik körben, ahol természetes volt, hogy a Népkörbe járunk a rendezvényekre. Óvodásként magam is álltam a színpadon, krepp-papírból készült jelmezben, a többi óvodástársaimmal együtt. Az édesapám nagybátyja és családja a Népkör melletti házban laktak, sok időt töltöttek itt, és engem is gyakran magukkal hoztak. Amikor most az évadnyitón a folyamatosságról beszéltem, akkor a nagybácsi, Budai István 1952-ben kiadott tagsági könyvét és a magamét tartottam a kezemben. Ebben a rohanó, folyamatosan és bizonytalanul változó világban olyan jó ezekre a biztos pontokra támaszkodni.
Bár még az érettségi bálunk is itt volt, egyetemista koromban ritkábban voltam itt vendég, de utána rendszeresen találkoztunk a barátainkkal az étteremben, és még a felújítás előtt, a még a fapadlós korszakban a bálokon, rendezvényeken. Izgalommal vártuk a felújítás végét 1995-ben. Itt voltunk az első szilveszteri rendezvényen is, és utána így volt ez hosszú éveken keresztül.
A felújítás után igazából elkezdődött a számunkra egy másik korszak, mert a gyermekeim az első toborzáskor már jelentkeztek néptáncosnak, és maradtak is. Emese a középiskolai, Árpád az egyetemi évei kezdetéig. A próbák és fellépések, a viseletvasalás, hajfonás a mindennapjaink része lett, és öröklődött, hiszen a húgom két lánya is pici korától egyetemista koráig táncolt. Az, hogy most nincsenek itt minden héten legalább kétszer a próbákon, nem jelenti azt, hogy megszakadt a népkörös életérzés. Ők népkörösök maradtak a lelkükben, hiszen a örök barátságokat, életük talán egyik legszebb szakaszának közös élményeit, utazásait itt élték meg ezzel a csapattal, a táncos barátaik vezetik most a szakosztályt. Figyelemmel kísérik mi történik, és ha itthon vannak, itt vannak a rendezvényeken. Még nem tudni, hol állapodnak meg, de aki itthon lesz, annak a gyermekei is népkörösök lesznek, mert ez így természetes.
Mi készteti az embert arra, hogy tíz éven keresztül odaadó, társadalmi munkát végezzen? Önnek milyen örömöket szerzett a Népkör?
– Szülőként választottak be a Népkör elnökségébe, abban az időben, amikor valóban napi szinten itt voltunk a gyerekekkel. Elnökségi tagként láttam, hogy milyen komoly erőfeszítésekbe kerül egy ilyen népes közösségnek megteremteni a működési feltételeket, de fokozatosan kialakult az csapat, amely jórészt ma is a operatív módon vezeti a központot. Tíz éve, amikor Dr. Kern Katalin elnök asszony sajnos eltávozott, megilletődve fogadtam el a megbízást. A tíz év alatt kevés eseménytelen időszak volt. Igaz, hogy ez egy tisztség, Bodrogi főtitkár úr és az állandó csapat hatékony munkája az, ami stabilan tartja az intézményt, de mindenben egyeztetve az elnökséggel a felelősség és a feladat közös: biztosítani a feltételeket a szakosztályok munkájához és fejlődni. Hallani a zsibongást naponta és persze megkönnyezni egy karácsonyi műsort és fenn állni a színpadon az Interetno zárásánál az önkéntesekkel, és látni az elégedett szabadkaiakat, ez megéri a harcot, a kemény tárgyalásokat, a fennmaradásért tett minden kemény lépést. Igen, társadalmi munkában, szabadidőben is. A Népkör idestova másfél évszázada kiállja a történelem viharait, nem lehetünk méltatlanok az elődeinkhez.
Milyennek látja a Népkört ma? Mik azok a célok, amelyeket meg szeretne valósítani az intézményen belül?
– A Népkör egy márkanév lett. Mások mondták ezt, de valóban így van, hiszen amit elkezdünk, azt igyekszünk minőségin fenntartani, fejleszteni. És alkalmazkodni, még egyszer hangsúlyozom, a közösségi igényekhez. De igyekszünk úgy bővülni, hogy továbbra is a kultúrát, a hagyományőrzést, a nemzeti és közösségi értékeket tartjuk szem előtt. Az elmúlt időszak sikeres projektumai lassan egy közösségi házzá alakítják a Népkört. Sokszínű a tevékenység, a közösségépítés, a családi programok nagyon fontosak, de fontos a számunkra annak a kapcsolatrendszernek a fenntartása is, amely a hazai, anyaországi és régióbeli partnereinkkel kialakult. A mai projektorientált világban nagyon fontos, hogy megfelelő partnereket találjunk a pályázatok megvalósításához. Fontos lenne egy valóban előre tervezhető és az alapvető működési feltételeket biztosító anyagi háttér megteremtése, amiben számítunk az önkormányzatra és a vajdasági magyar érdekképviseletekre is.
