A Népkör Magyar Művelődési Központ 145. évadában Arany és Ezüst Tulipán díjban részesítette azon tagjait, akik 25, illetve 10 éve kiemelkedő tevékenységet folytattak az intézményben. Sorozatunkban a díjazottakkal készítünk rövid beszélgetéseket. Boros György, az Oláh Sándor Képzőművészeti Szakosztály vezetője és Fenyvesi Margit, a díszítőművészeti szakosztály vezetője ezúttal a beszélgetőpartnerünk, mindketten Arany Tulipán díjban részesültek.
Vannak gyermekkori élményei, amelyek a Népkörhöz kötik?
Boros György (Fotó: Diósi Árpád)
– Tudtam, hogy létezik a Népkör, de inkább a vendéglős részét ismertem. Ennek egyszerű az oka, egészen kicsi koromban ugyanis, amikor választani kellett, hogy zeneiskolába megyek, vagy sportolok, akkor az ikeröcsém és én visítva a sportot, az úszást választottuk. Mivel rajztanár lettem, kapcsolatom volt a Népkörrel, vagyis amikor meghívtak, akkor képekkel ajándékoztam meg az intézményt. Soha nem is gondoltam, hogy én itt majd gyökereket engedek.
Három fontos dolog van az életemben, a sport, a munka, vagyis az iskola és az otthon. Az iskola és a család volt mindig a legfontosabb, mindkét helyen igyekeztem maximálisan helytállni. Amikor nyugdíjaztak, akkor felkértek, hogy elvállalnám-e a Széchenyi iskola néhány diákját magánórára. S valahogy a két fontos dolog mellé ideszegődött a Népkör. És itt egyszerűen nem tudok leállni.
Tudja-e, hogy ez a csaknem húsz év alatt hány fiatalt és felnőttet tanított?
– Nagyon sokukat tanítottam, vannak gyerekek, akik 5-6 évet is itt voltak, de vasárnapi műkedvelők is. A felnőtteknél is vannak lemorzsolódások. Büszke vagyok azokra a tanulóimra, akik engem kibírnak, de ők minden technikát, amelyet alkalmazunk, nagyon szakszerűen elsajátítanak. Két évig akrillal festettünk, tavaly megpróbáltuk a grafikát, az idén tavasszal pedig akvarellt vezettünk be, eljutottunk a portréfestésig, s kiderült, hogy nem tudnak rajzolni. Ezért most rajzolunk a felnőttekkel. Gyerekekkel pedig kizárólag rézkarccal, rézmetszettel és akvatintával foglalkozunk. Azon egyszerű oknál fogva, mert akkor ezeket a munkákat több pályázatra is el tudjuk küldeni, és mondhatom, hogy nagyon sok sikerélményük van a gyerekeknek. Aki szorgalmas, és szeret rajzolni, az itt marad.
Fenyvesi Margit gyermekkora óta foglalkozik kézimunkázással. Egészségügyi nővérként dolgozott, de végigkísérte az életét a díszítőművészet. Nincs olyan kézművesség, amelyhez ő nem értene.
Vannak gyermekkori élményei, amelyek a Népkörhöz kötik?
Fenyvesi Margit (Fotó: Diósi Árpád)
– Nekem nincs gyermekkori élményem, húszéves voltam, amikor először elkezdtünk eljárni ide színházba. A húgom gyermekei viszont népkörösök voltak. Tehát 1980-tól, amikor a szakkör indult, amelyet most is vezetek, onnantól számít az én népkörös pályafutásom, 1991-ben vettem át a vezetését.
Össze lehet foglalni néhány mondatban 35 év eseményeit?
– Először voltunk mintegy húszan, aztán a szakkör kiszélesedett, mert csatlakoztak azok az asszonyok is, akik a kórus tagjai voltak, hiszen azok mind kézimunkáztak. Később jöttek a különböző tanfolyamok: ikebanakészítés, makramézás, jöttek fiatalok is közénk, a Q csoport későbbi tagjai itt voltak, a Lusa itt volt, volt olyan időszak, amikor hetvenen is mentünk kiállítani a MIRK-re. Kétezerben gyermekcsoport is volt. Most pedig hímzőasszonyok is vannak, szeretem, ha van olyan is, aki csak egy kávéra jön be, akkor van lehetőség spontán beszélgetésre is, nem csak a szakmáról. De nagyok voltak a követelmények és az eredménye is megvan, mert kilenc ember készített nívódíjas munkát az idei kiállításra.
A gyermekek, fiatal nők érdeklődnek az effajta időtöltés iránt? Vannak gyermekprogramjaik?
– Harmincas éveikben járók vannak. Mi már akkor tartottunk táborokat, amikor sehol máshol nem volt. Ma azonban már azt sem tudják a szülők és gyerekek, hogy mit is válasszanak, annyi tábor van, és a Népkörön belül is működik játszóház, ahol sokféle foglalkozást tartanak. A gyerekeknek érdekes a szövés, szalmázás, a szalmafonás, ami nagy divat volt itt, ezen a vidéken. A csuhébaba-készítés is nagyon népszerű, a tojásdíszítés is. Vasárnap, 22-én például egész napos programmal várjuk a gyerekeket, felnőtteket, mindent bemutatunk, amivel foglalkozunk, mindent ki lehet próbálni.
Mi mindenhez ért Margit néni?
– Azokat sorolnám csak, amikben nívódíjas vagyok. Ez a tojás- és mézeskalács-díszítés, a hímzés, a frivolitás csipkekészítés, de szövést is tanultam. Anyukám minden ruhámat hímzéssel díszítette. Az iskolában volt negyedikben hímzésóránk, amikor mintakendőt kellett csinálnunk, a klasszikus öltésekkel, amit ma már kevesen tudnak, és nehezen tanulják meg. Hetedikben az igazgató felesége tartott kézimunkaklubot nekünk. Még mindig van valami új ötletem, különösen a csipke világában, állandóan olyan technikák vannak, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy újat készítsünk.
