A Szabadkai Történelmi Levéltár tavaly ünnepelte 60 éves fennállásának évfordulóját, az idén pedig első alkalommal rendeztek meg egy nemzetközi találkozót, ahol nemcsak a vajdasági levéltárak képviselői, hanem magyarországi, horvátországi valamint bosznia-hercegovinai levéltárak igazgatói és levéltárosai is eljöttek. Az első szabadkai levéltári nap előadásain szó esett többek között a szabadkai levéltár gyakorlatáról és helyzetéről a tranzíció időszakában, a magyarországi levéltárak történelmi kialakulásáról, jelenéről és jövőjéről, valamint a szolgáltató levéltárakról, a hazai levéltárak jelenlegi helyzetéről és jövőjéről, a horvátországi és bosznia-hercegovinai levéltárak és levéltári szolgálat helyzetéről, vagy az irattári anyag védelméről.
– A Szabadkai Levéltár lefedi egész Szabadka területét, Topolyát és Kishegyest is. Igyekszünk mindent követni, ami ennek a szakmának a modernizációját illeti, és ennek érdekében szerveztük meg a mostani nemzetközi összejövetelt is. Lehetőségünk van kicserélni a tapasztalatainkat, megismerni más levéltárak működését, problémáit és azt, hogy hogyan oldották meg azokat. Ritkán van lehetőségünk találkozni a külföldi levéltárak munkatársaival, s ez a mai jó alkalom erre is. A Szabadkai Történelmi Levéltár gazdag kulturális örökséggel rendelkezik és azok a levéltárak közé tartozik, amelyek már valamennyire megközelítik az európai szabványokat – nyilatkozta Stevan Mačković, a Szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója.
A Szabadkai Történelmi Levéltár helyzetéről Sanela Pletikosić levéltáros tartott előadást, melyben kitért a problémákra, így a törvénybeli hiányosságokra, a csődeljárások és magánosítás folyamatában eltűnt iratokra, vagy a nem megfelelő tárolásra és a helyhiányra illetve a felszerelésre is, valamint a levéltár digitalizációjáról is szót ejtett.
Nada Boroš, a Nagybecskereki Levéltár igazgatónője a levéltárak három stratégiai problémájáról tartott előadást. Szerinte az egyik probléma az, hogy elévült szakmai módszerekkel dolgoznak, a következő gondot pedig az jelenti, hogy a mai napig nem tisztázták a regionális levéltárak státusának kérdését, vagyis, hogy ki az alapítójuk. Harmadikként a levéltári szakma fejlődésének kérdését emelte ki. Az igazgatónő szerint ezeket a problémákat az államnak kellene rendeznie, mert a levéltárak nemcsak kulturális intézmények, hanem állami szervek is egyben, és a levéltárak működésével és támogatásával az államnak kell törődnie.
