Míg korábban két-három képviselő vitájától húzódtak el az ülések többnaposra, sajnos ma már a városi képviselő-testületben ülők többségének egyes témákhoz nincs hozzászólásuk (legfeljebb csak annyit jelentenek ki, hogy támogatni fogják a beterjesztett javaslatot). Gyakran csak az ellenzék provokációira reagálnak, de azt is csak akkor, ha név szerint említik őket és már-már személyeskedéssé fajul a vita.
Sokszor úgy tűnik, csak azért ülnek a tanácsteremben, mert úgy illik, vagy biztosak akarnak lenni abban, hogy egy-egy beterjesztett javaslatot meg kell szavazni. A legutóbbi ülésen is a kívülállók számára úgy tűnhetett, hogy egy bizonyos napirenden levő javaslatot meg kell szavazni. Hiszen például amíg a képviselő-testület elnökének segédjéről vitatkoztak, 62 képviselő volt jelen az ülésen (tudni kell, hogy a városi képviselő-testületben 67 mandátumot osztottak szét és soha nincs teljes létszám, még akkor sem volt, amikor megalapították az új összetételű testületet), és amint megszavazták a javaslatot, egyesek „fellélegeztek”. Többen felálltak, a tanácsteremben maradtak száma 48-ra csökkent, és az ülés végéig alig növekedett a képviselők száma 52-re. Akárhogy számoljuk, 10 képviselő távozott az ülésről, a többiek pedig valószínűleg csak hódoltak káros szenvedélyüknek, és kimentek dohányozni, mert már kevésbé „izgalmas” témák következtek: igazgató- és felügyelőbizottsági tagok megválasztásáról döntöttek, illetve csak szavaztak (elektronikus szavazás van a képviselő-testületi ülésen). És bár az ülés ezen része a képviselőknek nem tűnt izgalmasnak, ám azoknak, akik a részletekre is figyelnek, annál inkább. Mert bizony nem szavazott mindenki, aki az ülésen jelen volt. Amikor a számítógép, valamint a jelzőtábla 49 képviselő jelenlétét érzékelte, 46, esetleg 47 képviselő szavazott, de megtörtént az is, hogy csak 37. Felmerült a kérdés: túl rövid a 10 másodperc, ami alatt meg kell nyomni az igen, a nem, vagy a tartózkodom gombot? Vagy esetleg nem tudja valaki eldönteni, hogy hogyan szavazzon? De az is megtörténhet, hogy egyeseknek kevés az a 14 ezer dinár, amit a képviselők kapnak havonta, hogy olykor (legrosszabb esetben havonta egy nap) egy-egy témában szavazatukkal véleményt alkossanak.
