A tavalyi adatokhoz viszonyítva júliusban megközelítőleg 12 százalékkal csökkent az ipari termelés, azzal, hogy ez a csökkenés folyamatos. Júliusban tehát az ipar kevesebbet termelt, mint az év első hónapjában, tudtuk meg a szabadkai Regionális Gazdasági Kamara jelentéséből. A közgazdászok szerint ez a gazdasági válság elhúzódását jelenti.
A szakemberek szerint az egyre rosszabb gazdasági helyzet a válság elhúzódásához vagy egy újabb kialakulásához vezet. Hogy ennek ellen lehessen állni, már most lépni kellene. Éppen ezért a régióhoz tartozó vállalkozók követelik az állami szervektől, hogy a köztársasági bevételeket a lehetőségeikhez mérten költsék, s kérik az önkormányzatokat, hogy vizsgálják felül a polgárokra mért adók, adminisztrációs és kommunális költségek mértékét. Azt szeretnék, ha ezek csökkennének, s ezzel megkönnyítenék az ipar helyzetét.
A válság elmélyülése ugyanakkor nemcsak az ipari termelésben figyelhető meg, hanem az élet egyéb területein is. A leginkább azzal mérhető le, hogy a polgárok mire és mennyit költenek. Amíg korábban csak a leginkább nélkülözhetetlen dolgokat, élelmiszereket vásárolták meg, ma már egyre gyakoribb jelenség, hogy a piacon csirkeaprólékot vagy egy tojást vesznek, amiből „tartalmas” ebédet lehet készíthetni.
Palicson az egyik kis üzlet tulajdonosa arra panaszkodott, hogy az új áru minden nap egyre többe kerül. Így ők is kénytelenek emelni az árakat, s már amiatt aggódnak, hogy nem lesz kinek eladni az árut.
– A bevételem ugyanakkora, mint tavaly, vagyis az emberek ugyanannyit költenek, mint korábban, csak kevesebb árut visznek magukkal – hallottuk Babičkov Ivan vállalkozótól, akinek Kelebián és Sándorban is van boltja. Elmondása szerint egyre nehezebb fennmaradni, az árak ugyanis emelkednek, a vásárlóerő viszont csökken, az adót pedig ki kell fizetni.
– A bevétel nem változott, habár minden termék 30 százalékkal drágább. Vegyük csak az étolajat, ami tavaly 70–80 dinárba került, most pedig 150 dinár. Az emberek csak a legszükségesebbet veszik meg. Általában kenyeret, tejet, egy kis zöldségfélét, gyümölcsöt, cigarettát vásárolnak. Nyáron fagyit meg sört vettek, s érdekes módon a sós ropogtatni valók is elég jól fogytak, habár ezekből általában ősszel vásárolnak többet az emberek – tudtuk meg a vállalkozótól. – Ma már meglepőnek számít, ha valaki 3 kilogrammos mosóport vesz, hiszen sokszor a szalámiból a legolcsóbb, fél kilogrammos csomagolásúakat viszik, illetve a füstölt csontot kérik. És nem ritka esetben, hogy a felszeletelt szalámiból 10–20 dekagrammot kérnek – fűzte hozzá. Megtudtuk továbbá, hogy a város különböző pontjain a vásárlók igényei nagyjából megegyeznek, hiszen mindenki csak arra költ, amire muszáj.
Rámutatott: ahhoz már hozzászoktak a kiskereskedők, hogy a polgárok a nagybevásárlást a szupermarketekben bonyolítják le.
– Úgy látom, a Rodićba is kevesebben járnak, hétköznap ugyanis csak két kassza dolgozik. Annyi elég is. Ez az állapot azonban a nagy üzleteknek sem kedvez. Azokban is csak a hétvégén van tömeg, akkor is csak azért, mert az áruház kedvezményeket biztosít – mutatott rá Babičkov.
