A Bíró Károly Alapítvány Az építészeti örökség megóvásának perspektívái Szabadka belvárosában című kedden kezdődött kétnapos tanácskozása csütörtökön szakmai kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. Az eseménynek a Kortárs Galéria adott otthont, ahol hazai, magyarországi és romániai műemlékvédelmi szakmérnökök, építészek, műemlékvédelmi intézmények, szervezetek vezetői, tagjai osztották meg észrevételeiket, javaslataikat, meglátásaikat Szabadka belvárosának építészeit örökségének megóvásával kapcsolatban.
Az ilyen jellegű szakmai eszmecserék jelentőségét Szűcs Balázs, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója foglalta össze a sajtó képviselőinek.
– A keddi tanácskozás nagyon jól, az elvárásainknak megfelelően zajlott. Nagyon köszönjük a Bíró Károly Alapítványnak és a Vajdasági Magyar Szövetségnek, hogy megszervezte ezt a tanácskozást számunkra, városvédők számára, ugyanis ez rólunk szólt, valamint a városról, a polgárokról. A rendezvénynek az volt a célja, hogy meghatározzuk azokat célokat és irányelveket, amelyek segítik a munkánkat. Várostervezés tekintetében egy olyan ponthoz ért a város, ahonnan már nincs vissza út. Tehát az ami még megmaradt meg kell őrizni. A tanácskozáson nagyon sok irányelv, kulcsszó hangzott el, amit többen is megemlítettek, mint például az identitás, vagy a párbeszéd. Az irányelveket most itt a kerekasztal-beszélgetésen foglaljuk össze. Itt kezdődik meg az a párbeszéd, amit kedden oly sokszor emlegettek. Meghallgattuk már más városok főépítészeit, alpolgármesterét, és elmondták nekünk, ők ezt hogyan csinálták, hol tartanak és milyen problémákkal küzdöttek meg. Az az igazság, hogy hasonló problémákkal küzdöttek, mint most mi. A tanácskozás azonban erőt adott számunkra, és megerősített bennünket abban, hogy jó úton járunk. Szabadka esetében mindegy hatvan műemlékvédelmi épületről beszélünk, de a valós számuk ennél jóval több, hiszen egyes épületeknek „csak” reprezentatív értékük van, de a többi épülettel együtt alkotják meg a városképet, amiről látjuk hogy egy történelmi óvárosról beszélünk. Fontos, hogy ez az óvárosunk megmaradjon, mert ez az identitásunk része – nyilatkozta az intézet igazgatója.
A kerekasztal-beszélgetést megelőzően a résztvevők egy sétán vettek részt, amelyen megtekintették Szabadka szűk belvárosának védett épületeit, nevezetes utcáit és épülettömbjeit. A sétán Márton Ildikó, székelyudvarhelyi műépítész is részt vett, aki meglátásait a következőképpen összegezte a sajtó képviselőinek:
– Első alkalommal vagyok Szabadkán. Székelyudvarhelyhez képest Szabadkán sokkal több az épített állomány, és a legtöbb épület gazdagon díszített, ami szerintem arról árulkodik, hogy akik ezeket az épületeket építették nagyon szerethettek itt élni. Az építészeti örökség megóvásának szempontjából szerintem az a kulcskérdés, hogy hogyan tudjuk ismét megszerettetni a várost az emberekkel, mert az idők viharában ezt valahogy elfelejtettük. Persze tegyük hozzá ez nem csak Szabadkáról mondható el. A legfontosabb talán az, hogy a fiatalság tudjon a múltjáról, azt megfelelően tudja értékelni. Ha a fiatalok is megszeretik saját településüket nagyobb esély van arra, hogy olyan színvonalú értékkel gazdagítsák a városképet, ami számukra is élhető otthonná varázsolja azt – fejtette ki az erdélyi műépítész.
A kerekasztal-beszélgetés kezdetén Szűcs Balázs köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta hogy azért látják vendégül a neves szakembereket, hogy segítsék örökségvédelmi munkájukat, majd mgr. Gordana Prčić Vujnović építész, műemlékvédelmi szakmérnök ismertette a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet Szabadka város kettes zónájára vonatkozó terveit és meglátásait. Az intézet munkatársa bevezetésképpen elmondta, hogy Szabadka első részletes szabályozási terve 1799-ben készült el, az első katasztrális térkép pedig 1838-ból származik. Ez után kivetített térképek segítségével mutatta meg, hogy a városközpontban hol helyezkednek el a műemlékvédelmi szempontból legértékesebb épületek. Kiemelte, hogy a 26-os számú épülettömb, ahol a Zsinagóga is van, található a legtöbb rendkívüli értékkel bíró épület. A kerekasztal-beszélgetésen a legtöbb szó 30-as számú háztömbről és Petar Drapšin utcáról vagyis a Gombkötő utcáról esett. Mgr. Gordana Prčić Vujnović elmondta, hogy az intézet meglátása szerint a Gombkötő utcát sétálóutcává kellene átalakítani. Hozzátette, hogy ennek az a feltétele, hogy az ott lakók számára parkolóhelyeket biztosítsanak. A beszélgetést azzal zárta, hogy Szűcs Balázs a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, és annak a meggyőződésének adott hangod, hogy az ehhez hasonló tanácskozásokon a szakemberek és politikai döntéshozók mellett a befektetőket is be kell vonni. Márton Ildikó ehhez csatlakozva hozzátette, hogy a párbeszédbe a civil szervezetek tagjait is be kell vonni, valamint a befektetői tevékenységgel kapcsolatban a résztvevők figyelmébe ajánlotta Balatonfüred példáját. E szerint minden a magyarországi városba érkező befektető egy olyan képes-rajzos tájékoztató kiadványt kap kézhez, amelyben ajánlások vannak megfogalmazva, hogy az adott városban, milyenek az építészeti elvárások. Szerinte egy e fajta kiadvány megfogalmazása közelebb hozza a különböző álláspontokat.
A kerekasztal-beszélgetésen a műemlékvédelmi intézet elképzeléseit is ismertették (Molnár Edvárd felvétele)
A Bíró Károly Alapítvány kétnapos rendezvénye a kerekasztal-beszélgetéssel zárult.
