A szabadkai Takács József a múlt század hatvanas éveinek végén kezdett el galambokat tenyészteni. Galambjaival a hetvenes évek eleje óta rendszeresen részt vesz különböző hazai és nemzetközi versenyeken, vagyis fél évszázada űzi ezt a tevékenységet, amely szorgalmat, nagyfokú odafigyelést, folyamatos tanulást, és mindenekelőtt sok szeretetet igényel. Takács József, a Makkhetes Klub tagja az otthonában fogadott bennünket, hogy meséljen szenvedélyéről.
– Kezdetben a schautauben nevű díszgalambokkal foglalkoztam, de azok nem voltak olyan okosak, és később egy jó barátom adott egy pár postagalambot, amelyekkel már versenyezni is tudtam. Ezeket kezdtem el szaporítani. Amikor már volt hetven galambom, elkezdtem őket edzeni tíz-, húsz-, negyven-, hatvan-, hetvenkilométeres távokon. Ebből megtudtam, hogy melyik példányok azok, amelyekkel lehet versenyekre menni, mert azokról, amelyek szerencsésen visszajöttek ezekről a távokról, azokról tudhattuk, hogy biztosan jó tulajdonságaik vannak. A tenyésztés során oda kell figyelni a genetikára, mert csak így lehet jobbá tenni az állományunkat. Először 1970. május elsején vettem részt versenyen, és azóta sok sikert értem el a galambjaimmal, és még most is odafigyelek, hogy a galambjaim 100–800 kilométert is meg tudjanak tenni – mondta Takács József.
Takács József a galambjaival nyert díjakkal (Fotó: Benedek Miklós)
Beszélgetőpartnerünktől számos érdekességet hallhattunk a galambok edzésével, versenyeztetésével kapcsolatban. Többek között megtudtuk, hogy a postagalambok versenyeztetése közben fontos a motiváció, vagyis biztosítani azokat a körülményeket, amikkel arra ösztönözzük a galambokat, hogy a lehető leggyorsabban hazatérjenek.
– Ha nincs motiváció, nincs harmonikus élet a galambokkal, mert a galamb nem érzi, hogy haza kellene jönnie. Azért kell hazajönnie, mert várja a párja, vagy várja a fiókája. Ezzel tisztában kell lennünk. Akkor a legsikeresebbek a tojók, amikor fiókájuk van. Míg a tojó versenyen van, addig a fiókáját egy másik galambhoz teszem, hogy az viselje gondját. A versenyeket csak megfelelő időjárási körülmények között tudják megtartani, április végétől augusztus végéig, de legkésőbb szeptember végéig. A postagalambok nagy sebességet tudnak elérni, de a szél nagyban befolyásolja ezt. A galambok egy hosszabb út közben is legfeljebb csak azért állnak meg, hogy igyanak, de csupán abban az esetben, ha indulás előtt nem kaptak vizet. Sokszor sáros lábbal értek haza a galambjaim, ami azt mutatja, hogy valahol megálltak inni – nyilatkozta a galambász, aki azt is elmondta, hogy egy-egy galamb három-négy nap pihenés után részt vehet versenyeken, de ehhez nagy odafigyelést igényel a megfelelő étrendjük kialakítása, ugyanakkor a versenyek utáni regenerálódásban is a táplálékkal tudnak segíteni.
Takács József sajnálattal állapította meg, hogy egyre kevesebben foglalkoznak postagalambokkal, és a versenyeken is fogy a résztvevők száma. Beszélgetőpartnerünk elmondása szerint ennek oka a pénz- és időhiány. A galambokat rendszeresen kell versenyeztetni, utaztatni, ami különösen a magas üzemanyagárak mellett nem olcsó dolog, és az ember szabadidejét teljesen lefoglalja a velük való foglalkozás.
– Jelenleg negyven galambom van, és az idei versenyekre húszat neveztem be. Emellett a postagalambokat árusítom is – mondta a tenyésztő.
