A vigaszt és az erőt a hit nyújtja számunkra

– A mai időkben megannyi különféle eszmeáramlat vesz körül bennünket és ebben a „bábeli” zűrzavarban elengedhetetlen, hogy megtaláljuk életünk biztos támaszát. A vigaszt és az erőt a hit nyújtja számunkra, különösen, amikor nehézségekkel kell szembenéznünk – hangzott el az idei szentkúti Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhely búcsújának vasárnapi püspöki szentmiséjén, amelyet msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye püspöke celebrált. Minden év augusztusának utolsó vasárnapján hívek sokasága zarándokol el a Mária-kegyhelyre, hogy hitükben megerősödjenek és lelki megnyugvást találjanak. A Palicsi-tó alsó nyúlványánál található zarándokhelyen pravoszláv és katolikus vallási létesítmények is megtalálhatóak, és az itt megtartott búcsúra szerb, magyar, horvát és bunyevác nemzetiségű hívek egyaránt elzarándokolnak. Tegnap már a kora reggeli órákban is tömegesen érkeztek a hívek, nem csupán Vajdaság számos településéről, hanem az anyaországból is. A szentmise ünnepi bevonulással kezdődött, mely során népviseletbe öltözött fiatalok vitték be a könnyező Szűzanya aranyba foglalt szentképét, akinek nevét viseli a zarándokhely.

Msgr. Fazekas Ferenc példabeszédében kiemelte, hogy Mária az egyszerű názáreti leány példája, aki hitéből merített erőt és reményt, alázata révén minden keresztény számára követendő felszólítás lehet. Ezért kardinális, hogy megtaláljuk méltó helyét mind az egyén, mind közösségünk életében.

– Újra és újra fel kell fedeznünk az igazi Boldogságos Szűz Máriát. Ő az Úrnak alázatos szolgálóleánya, akit a Jóisten kiválasztott, kegyelmével eltöltött, elhalmozott és minden bűntől megóvott. Jézus után Mária a legemberibb, édesanyai és tiszta szívvel érző, romlatlan, agyafúrtság nélkül gondolkodó teremtmény. Évtizedeken át kivette részét a családi, a hétköznapi gondokból. Képes volt együtt szenvedni fiával, nem vonult el környezetéből. Nemcsak a magasságok felé tekintett, hanem volt szeme és szíve, hogy észrevegye családja, környezete bajait, küzdelmeit. Minden hamis fennköltségnek és túlfűtöttségnek ellentéte ez. Mária az alázatos szolgálóleány, a mindig figyelmes, körültekintő, tapintatos nő és családanya – magyarázta a Szabadkai Egyházmegye püspöke, aki a világban zajló eseményekre is felhívta a jelenlévők figyelmét.

– Világunk nagyszerű eredményeknek, de tragikus eseményeknek a tanúja. Sok minden lenyűgöz bennünket, de még több az, ami aggaszt. Az emberi munka és a tudomány eredményei tiszteletet parancsolnak, de az elért eredmények kétélűek. Az emberiség olyan dárdát tart a kezében, amely egykönnyen visszafelé, önmaga ellen is fordítható. Ezért ébred fel sokakban a kérdés, mindezt miért? Mi mindennek a végső értelme és célja? – tette fel a kérdést msgr. Fazekas Ferenc, majd tovább folytatta gondolatait: – Mária, mint egykor, ma is konkrét valóságában hozza közel az emberekhez az életet, Urunkat, megváltónkat. A napjainkban kereső, tartalmasabb élet után vágyó emberek számára Szűz Mária megmaradt mindig útmutatónak és vezetőnek. Arra ösztönzött, hogy kérjük Szűzanyánk gondoskodását ahhoz, hogy életcélunkat soha el ne vétsük. Bátorított mindenkit, hogy legyen ő ebben vezérlő csillagunk, alázatos élete mintaképünk, oltalma segítségünk, amikor Krisztus urunk eljövetelére várunk.

Mint hozzátette, a hívek számára rendkívül fontos, hogy együtt legyenek, közösen imádkozzanak, és fohászaikban a Jóisten áldását kérjék családjaikra, valamint támogatását mindennapi gondjaikban és bajaikban. A kegyhelyi találkozók jelentősége is abban rejlik, hogy a résztvevők lelki erőt és feltöltődést nyernek, ami lendületet ad a mindennapok kihívásaihoz.

– Mária számunkra az Isten iránti nyitottság legszebb példája, hiszen ahogyan kész volt közreműködni Isten tervével, úgy nekünk is nyitottaknak kell maradnunk a Jóisten és a szeretet felé – zárta gondolatait a Szabadkai Egyházmegye püspöke. Útravalóul azt üzente, hogy soha ne feledjük: Mária ránk is figyel, benne mindig egy útmutatót találunk az életükben.

A szentmise végén a hívek vizet töltöttek a kútnál, sokan meg is mosdottak a gyógyhatásúnak vélt vízben, ami egyfajta rituális lelki fürdőzést, megtisztulást jelent számukra.