A cikkhez tartozó képgalériát ITT tekinthetik meg.
A magyarellenes atrocitások nyolcvanadik évfordulójának alkalmából, valamint a szerb–magyar megbékélés egy évtizedére való emlékezés jegyében tartanak ma Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon (MTTK) tanácskozást. A rendezvényt a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság és a Szabadka Város területén 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégzett áldozatok kegyeleti bizottsága szervezte. A rendezvény keretében megkoszorúzták a második világháború utolsó hónapjaiban ártatlanul kivégzett áldozatoknak az MTTK előcsarnokában elhelyezett emléktábláját.
A tanácskozás nyitórendezvényén Kudlik Zoltán, Szabadka Város Kegyeleti Bizottságának elnöke elmondta, a tanácskozás célja az emlékezés, továbbá a témával foglalkozó kutatások bemutatása, valamint a szerb–magyar megbékélés tízéves időszakának felelevenítése. Kudlik Zoltán megemlékezett Pásztor Istvánról, a Vajdasági Magyar Szövetség néhai elnökéről, szavai szerint nélküle nem jöhetett volna létre a történelmi megbékélés. Tíz évvel ezelőtt elhunyt édesapjáról, Kudlik Gáborról ugyancsak megemlékezett, felelevenítette, hogy akkor volt a szabadkai és a környékbeli megemlékezések egyik meghatározó személyisége, amikor az emlékezés még nem értetődött magától.
Molnár Edvárd felvétele
A nyitórendezvényen az egybegyűltek megtekintették az Egy szemtanú visszaemlékezése: Emberek a halál árnyékából – Visnyei József vallomása című kisfilmet. „Felejteni nem lehet. Amit a csúrogi, a zsablyai és a mozsori, majd a bácskai magyarok átéltek, azt nem lehet elfelejteni, de bele kell nyugodni. Hogy lehet-e megbocsátani? Szívből nem lehet, csak úgy lehet tenni, mintha megbocsátanánk” – fogalmazott a filmben Visnyei József, akinek állapotos édesanyját fejbe lőtték a partizánok, de öccsét is kivégezték, míg ő maga börtönben végezte.
A folytatásban Teleki Júlia csúrogi túlélő, békeharcos szólt az egybegyűltekhez. Teleki Júlia tíz hónapos volt, amikor 1944 őszén a partizánok kivégezték az édesapját, majd 1945. január 23-án a többi csúrogi magyarral együtt családját is kiűzték otthonából és koncentrációs táborba zárták. Elmondta, habár nem emlékszik a történtekre, az elmúlt évtizedekben annyi túlélővel és meghurcolt személlyel beszélt, hogy a történtek szinte filmkockaként peregnek le előtte. Beszélt az 1945 januárjában az otthonukból kiűzött magyarok kálváriájáról, a fagyos napokról, amikor egy kisbaba az anyja karjában fagyott halálra, az éhezésről, a betegségekről és a halálról. Azért kezdett kutatni, hogy minél többen értesüljenek a történtekről, de nem a bosszúvágy miatt, hanem azért, hogy hasonló gaztettek soha többé ne történhessenek meg. „A háborúban mindig vannak ártatlan áldozatok, 1942-ben is voltak. Viszont az iskolákban csak az 1942-es gaztettekről tanultunk, arról senki nem beszélt, hogy mi történt 1944-ben és 1945-ben. Addig nincsen igazi megbékélés, amíg ez nem változik meg.” – fogalmazott Teleki Júlia, majd felolvasta Keresem az apám sírját című versét, amelyből számtalan áldozat és leszármazott keserves sorsa elevenedik fel.
Dr. Szili Katalin, Magyarország a határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízottja, az Országgyűlés valamikori elnöke is köszöntötte a konferencia résztvevőit, beszédében emlékeztetett, hogy a második világháborút követően Kárpát–medence szerte voltak megtorlások, a magyarok a kollektív bűnösség jegyében váltak a bosszú áldozatává. Egy bűnük volt, hogy magyarok, nyomatékosította. Hozzátette, a háborút követő 33 esztendőben az anyaországi hatalom is szőnyeg alá söpörte a folyamatokat, sajnos sok magyarnak nem jutott sír, nem jutott fejfa, csak a hozzátartozók emlékezete. „Ebbe beletartozik 1944 ősze, de 1942 januárja is, és az a korparancs, hogy valahogy meg kell állítani ezt a folyamatot, és ki kell mondani, hogy a kollektív bűnösséget egyszer s mindenkorra el kell törölni” – hangsúlyozta.
Szili Katalin szavai szerint örvendetes, hogy tíz évvel ezelőtt Szerbiában eltörölték a kollektív bűnösség elvét, rámutatott, ennek egyéb országok számára is követendő példának kellene lenni, hisz a Kárpát–medencének még mindig van olyan szeglete, ahol nem törölték el a kollektív bűnösséget. Szili Katalin köszönetet mondott mindenkinek, aki tett azért, hogy 2013-ban végül létrejöhetett a szerb–magyar megbékélés, külön kiemelve Teleki Júlia és Pásztor István érdemeit. Aláhúzta, közös feladat átadni az emlékezés hagyományát a következő generációknak, hogy a XXI. században ne következhessen be az, ami a második világháborút követően bekövetkezett.
Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a formális szerb–magyar megbékéléshez vezető, illetve az azt megelőző folyamatokat elevenítette fel, rámutatva, hogy a második világháborút követően évtizedekig kizárólag kutatómunka révén tartották elevenen az atrocitások emlékét, nem engedve, hogy azok feledésbe merüljenek. Rámutatott, 2000-ig állami szinten nem történt nyitás, a Tartományi Képviselőház akkor hozta létre az igazságfeltáró bizottságot, majd 2009-ben a szerb és a magyar államelnökök megállapodtak a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság megalapításáról. Az MNT 2011-ben megállapodást kötött a bizottság szerb tagozatával, hogy együttműködnek a kutatásokban, 2013-ban megtörtént a közös államfői főhajtás az ártatlan magyar és szerb áldozatok emléke előtt, majd 2014-ben eltörölték a kollektív bűnösséget, emlékeztetett Fremond Árpád. „Feladatunk továbbra is van, hiszen folyamatosan újabb emlékműveket állítunk, még mindig vannak emlékművek, amelyeket fel kell állítani. Emlékezéseket, tudományos tanácskozásokat kell szervezni. Nem merülhetnek feledésbe a nyolcvan évvel ezelőtt elkövetett atrocitások. Most már szabadon beszélhetünk a történtekről” – fogalmazott Fremond Árpád.
„Az, hogy emlékezünk a 80 évvel ezelőtt kezdődő magyarellenes megtorlásokra, ugyanakkor büszkék vagyunk arra, ami a történelmi megbékélés érdekében történt, nem zárja ki egymást. A legnagyobb tisztelettel és kegyelettel kell emlékeznünk az áldozatokra, a legnagyobb tiszteletnek kell öveznie a túlélőket és a leszármazottakat, de ugyanakkor büszkének kell lenni arra, amit elsősorban az ő érdekükben elértünk. Kárpát–medencei viszonylatban ez egyedülálló” – ezekkel a gondolatokkal kezdte alkalmi beszédét dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. A folytatásban megindokolta, hogy korábban Szabadka Város Képviselő-testületének elnökeként miért nem volt hajlandó összehívni a díszülést Szabadka felszabadulása napjának alkalmából. Szavai szerint az október 10-ei felszabadulás közvetlen kiváltója volt az 1944/45-ös magyarellenes atrocitásoknak, illetve azoknak a borzalmaknak, amelyeket nem csak a magyarok ellen követtek el Szabadkán és környékén. „Ugyanúgy, ahogy nem ünnepeljük azokat, akik 1941/42-ben ártatlan szerbeket lőttek a Duna jege alá, azokat sem ünnepeljük, akik 1944/45-ben ártatlan magyarok ezreit végezték ki bírósági ítélet nélkül” – nyomatékosította Pásztor Bálint.
A VMSZ elnöke ugyancsak felidézte a történelmi megbékéléshez vezető folyamatokat, rámutatva a kutatómunka jelentőségére, majd megindokolta az állami szinten történő intézkedések fontosságát. „Ha nem lett volna kitartás és szívósság Pásztor Istvánban, akkor mi még mindig a kutatásoknál tartanánk, politikai síkon semmi nem történt volna” – hangsúlyozta. Hozzátette, a politikai nyitás eredményeképpen 2013-ban a szerbiai parlament elfogadta a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944/45-ben elkövetett atrocitásokat elítélő határozatot, másnap Áder János a Szerbiai Képviselőházban bocsánatot kért 1941/42-ért, majd ezt követte a közös államfői főhajtás az ártatlan áldozatok csúrogi emlékművei előtt, 2014-ben pedig az 1945-ben a partizán közigazgatás által meghozott, a vajdasági magyar közösséget a kollektív bűnösség elve alapján megbélyegző határozatok eltörlése történt meg. Köszöntőjének folytatásában Pásztor Bálint a két héttel ezelőtti, második közös államfői főhajtás jelentőségét részletezte, szavai szerint a szövetséget időnként meg kell újítani. A második főhajtásra a VMSZ javaslatára került sor, ez pedig azt szemlélteti, hogy a vajdasági magyarság politikai érdekképviselete továbbra is fontosnak tartja ezt a kérdést és témát, húzta alá Pásztor Bálint. Végül arra kérte a kutatókat, hogy minél több, ezzel a témával foglalkozó szakcikket publikáljanak, lehetőleg minél gyakrabban szerb nyelven.
A tanácskozás nyitórendezvényén a kiemelt vendégek között köszöntötték Csallóközi Esztert, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának főkonzulját, Juhász Bálintot, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnökét, Nt. Harangozó László református püspököt, továbbá a VMSZ és az MNT tisztségviselőit, valamint a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákjait.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
