Szombaton mutatták be Török István festőművész legújabb, Vonalak és színek című könyvét. Az eseménynek a szabadkai Török Alkotóház adott otthont. Az önéletrajzi mű középpontjában a festő élete és munkássága áll, ám ezenkívül a ludasi Csurgó egykori és jelenlegi lakóinak történeteivel is megismerkedhetünk.
Elsőként Vörös Imelda, a Szabadkai Gyermekszínház színésznője köszöntötte a megjelenteket.
– Amikor különféle rendezvényeket, kiállításokat szerveztek, Török István mindig meghívott, hogy mondjak egy verset vagy pár gondolatot. Ennek mindig szívesen eleget is tettem. Ludasiként sokat tett a faluért, és nem csak azáltal, hogy megörökítette a tájat. Sokszor önkéntesen szakkört tartott a gyerekeknek az iskolában, és nagyon sok festménye díszíti az intézményt. Abban is nagy szerepe volt, hogy a ludasi népmesék tovább éljenek – emelte ki köszöntőjében Vörös Imelda.
Ezt követően népmesét hallhattunk Vörös Romina előadásában.
Dudás Károly a megnyitón elmondta, hogy ötven évvel ezelőtt kezdődött a barátsága Török Istvánnal, amikor ő is csatlakozott a Csurgói Ifjúsági Művésztelephez.
– Sok mindent lehet tanulni Török Istvántól. Leginkább azt, hogy miként lehet tenni valamit a közösség érdekében. Nem magáért fest, nem magáért készíti a könyveit, nem magáért szervez táborokat, hanem a kis közösségért – a családért, a környékért, Csurgóért, Ludasért, Palicsért, Szabadkáért… Ez egy nagyon fontos könyv, mert nemcsak a festő életéről szól, hanem a mi életünkről is. Azért is lett rendhagyó a kötet, mert az önéletrajzi írásokon kívül a csurgói emberek és a népmesék is belekerültek. Ez a könyv megérdemelné, hogy ne csak a ludasi, a palicsi és a szabadkai házakba jusson el, hanem sokkal messzebbre is – hangsúlyozta Dudás Károly. Hozzáfűzte, Farkas Zsuzsa és Özvegy Károly is sokat segítettek a festőnek a kötet kiadásában.
Farkas Zsuzsa a könyv bemutatóján elmondta, Török István képszerű stílusban ír, és olyan, mintha az olvasó elé rajzolná a mondanivalóját.
– Nemcsak a festményeinek, a szövegeinek is lelke van. A szavaknak és a mondatoknak helye van, ugyanúgy, ahogyan az ecsetvonásoknak is. Régebben volt egy olyan nézet, hogy aki nem fejezi be az akadémiát, nem is igazi művész. Ács József egyszer azt mondta, hogy az akadémia csak mesterséget ad, de nem biztos, hogy ettől művész lesz valaki. Szombathy Bálint írta róla, hogy Török István a várost is szereti, de a lelkében örökké csurgói marad – emelte ki Farkas Zsuzsa a könyvbemutatón.
Török István kifejtette, hogy az önéletrajzírással az volt a célja, hogy megmutassa a fiataloknak, hogy felsőfokú végzettség nélkül is sok mindent el tudnak érni. Bátorítást, erőt és kedvet szeretne nekik adni az alkotáshoz, a tenni akaráshoz.
– Ezzel a könyvvel szerettem volna emléket állítani a családomnak és a barátaimnak, mivel sokat köszönhetek nekik. Írás közben nincs semmilyen módszerem, mindent időrendben vetek papírra. Még mindig nagyon jól emlékszem ezekre a történetekre – mondta Török István.
A Vonalak és színek című könyvet szerdán, április 14-én 17 órakor a palicsi könyvtárban is bemutatják.
