A Palicsi-tóban az év bizonyos szakában rendszeresen halpusztulás figyelhető meg. Ilyenkor haltetemek lebegnek a víz felszínén, és a parton is kellemetlen szagok terjengenek. Hogy ennek mi az oka, arról a médiában és közösségi oldalakon különböző elméletekkel találkozhatunk. Az Ecolacus, vagyis a Palicsi- és a Ludasi-tó biológiai sokszínűségének megőrzését célzó projekt részeként kutatásokat végeztek, amelyek fényt derítettek a halpusztulás okára. Mint kiderült, az ezüstkárászok egy, csak rájuk nézve halálos vírus miatt pusztultak el, és a jelenséggel mindaddig találkozhatunk, amíg nem sikerül ezen halfaj mennyiségét csökkenteni a tóban.
A kutatást a Szerbiai Állategészségügyi Intézet munkatársai végezték dr. Vladimir Radosavljević vezetésével. Az eredményeket és az ebből fakadó következtetéseket egy sajtótájékoztató keretein belül dr. Marko Stojčić, az Ecolacus projekt vezetőjének segédje ismertette.
– A kutatás minden kétséget kizáróan kiderítette, hogy a halak tömeges pusztulását herpeszvírus okozta. Ez a vírus kizárólag az ezüstkárászokat támadja meg. Az ezüstkárász a bolygónk északi féltekéjének szinte minden táján megtalálható az édesvizű tavakban. Mindenevő halról van szó, amely jól tűri az extrém környezeti körülményeket, a vízszint és -hőmérséklet hirtelen változásait, valamint az oxigéntartalom változását, emellett szűznemzéssel is tud szaporodni. A vizsgálatokat tavaly április és augusztus között végezték. Az Állategészségügyi Intézet munkatársai hat alkalommal 30–30 ezüstkárászt vizsgáltak meg a laboratóriumukban. A kettes típusú Cyprinid Herpesvírusnak semmi hatása nincs más halfajokra, és az ember egészségére sem jelent veszélyt. A legnagyobb pusztulást akkor tapasztalták, amikor a víz hőmérséklete 20 és 25⁰C között volt. A kutatás csak a Palicsi-tóban lévő halakra terjedt ki, de mivel ugyanabban az időben a Ludasi-tavon is ugyanezt tapasztalták, az a megállapítás született, hogy ott is ugyanez okozta a halpusztulást, csakúgy, mint a Zobnaticai-tavon – fogalmazott Marko Stojčić.
A kutatások emellett azt is bebizonyították, hogy a herpeszvírus mindegyik halban jelen van, de csak valamilyen stresszhatás következtében okoz pusztulást.
– A kutatók találtak olyan ezüstkárászokat is, amelyek szervezetében kimutatták a vírust, de nem pusztultak el. Ez arra enged következtetni, hogy a vírus jelen van a halakban, de csak valamilyen stressz hatására aktivizálódik. Ilyen hatás lehet a hirtelen hőmérsékletváltozás, emellett az ívás időszakában is érzékenyebbek a halak, illetve az ezüstkárász nagy sűrűsége is előidézheti a pusztulást. A hőmérsékletre, valamint az ívásra nem tudunk kihatni, de az ezüstkárász egyedszámára igen. Az Ecolacus keretén belül az elmúlt években intenzíven folyt a szelektív lehalászás, tavaly több mint 80 tonna halat fogtunk ki. Optimális esetben egy egyhektáros területen 150 kilogrammnyi ezüstkárász lehet, az elmúlt években végzett analízisek alapján azonban azt a következtetést vontuk le, hogy a Palicsi-tóban legalább ötszáz kilogrammnyi hal jut egy hektárra – mondta a projekt munkatársa, akitől azt is megtudtuk, hogy a halpusztulás várhatóan a jövőben is bekövetkezik, egészen addig, amíg nem csökken le az ezüstkárász egyedszáma egy megfelelő szintre. Ennek érdekében június 15-én újabb lehalászás veszi kezdetét.