Az időjárást tekintve a 2020-as évre egy nem szokványos esztendőként fogunk visszatekinteni. A különös időjárási körülmények természetesen, ahogy az már lenni szokott, a mezőgazdaságban is éreztetik hatásukat, és leggyakrabban negatív irányba befolyásolják a termelést. A túl kevés csapadék alacsony hozamot eredményez, míg a túl sok kedvez a betegségeknek, és késlelteti, vagy radikális esetekben lehetetlenné teszi a betakarítást. Az idén szárazságból és csapadékos időszakból is kaptunk ízelítőt, igaz, ez sem a korábban megszokott elosztásban történt meg. Lapunk kérésére Kiss Árpád, a Szabadkai Paraszt Egyesület elnöke értékelte az elmúlt hónapok történéseit.
– Különösen alakult az idei év. A koronavírus okozta gazdasági helyzetet még az időjárás kiszámíthatatlansága is tetézi, úgyhogy a gazdáinknak is van oka a fejfájásra. Nem tudjuk, hogy hogyan, de a búza és az árpa is elég jól termett, és az aratás után úgy tűnt, hogy a kukorica és a napraforgó esetében is jó termésre van kilátás. A meglehetősen csapadékos júliust azonban egy száraz augusztus követett, és ez egyáltalán nem tett jót a növényeknek. A kukorica- és a szójaparcellák is egyik napról a másikra elsárgultak, és attól függetlenül, hogy milyen fajtáról van szó, egy hét alatt beértek a vetések. Ennek egyik oka a tavaly ősszel kezdődő csapadékhiány, amely a talaj nedvességtartalmára nagy kihatással van. A májustól júliusig tartó csapadékos időszakban lehullott eső csak a felső rétegeket érte el, és amint megszűnt az esőzés, és a víz eltűnt a felső rétegekből, a növények nem tudtak nedvességhez jutni, mivel az alsóbb rétegek továbbra is szárazak voltak. Egy átlagos évben az történik, hogy a korai fajták, mind a kukorica, mind pedig a szója esetében, valamivel gyengébb terméseredményeket produkálnak, mint a késeik. Az idén azonban fordított helyzet állt elő, mivel a korai fajták jobban kifejlődtek az esős időszakban, és az azt követő szárazság már nem hatott ki olyan mértékben a termésre, hisz közelebb voltak az éréshez. A kései fajták még tudtak volna fejlődni, ha az időjárási körülmények ezt lehetővé teszik. A kései kukoricafajták betakarítása még nem fejeződött be, de úgy tűnik, hogy sem a minősége, sem pedig a mennyisége nem éri el a koraiakét. A mennyiség mellett a minőségben is nagy eltérések vannak. Ez a térfogatsúlyban is érződik, a fejlettebb szemek sokkal nagyobb értéket képviselnek. A szója esetében is megfigyelhető mindez. Míg a korai fajták esetében egy holdról húsz mázsát takaríthattak be a termelők, a kései fajták esetében ez a mennyiség csupán 6–7 mázsa – fogalmazott Kiss Árpád.
A napraforgó esetében átlagos terméseredmények születtek.
– A napraforgóra jellemző, hogy a vegetációs periódusa végén az előző évi nedvességet használja a talajból. Ha túl nagy mennyiségű csapadék hullik ebben az időszakban, betegségeket idézhet elő, tőrothadás vagy fejrothadás jelentkezhet a növényeken. Az idén az érés idejére megszűnt a csapadék, így nem kellett félni a betegségektől, és a napraforgó egy jó átlagot produkált. A problémát a felvásárlási ár jelenti – mondta beszélgetőpartnerünk.
Az elmúlt években folyamatosan növekszik a repce termőterülete. Az augusztus végén elvetett magok kicsíráztak, és a szárazság ellenére növekedésnek indultak. Azonban a hosszan tartó szárazság miatt a növények elpusztultak. Az idén azok jártak jobban, akik nem siettek a vetéssel, vagy akik vetése még nem kelt ki, hisz csak az elmúlt néhány napban kaptak némi nedvességet, tudtuk meg Kiss Árpádtól.
Az időjárási körülmények megváltozásának egyik oka beszélgetőpartnerünk szerint a mezőgazdaságban megfigyelhető strukturális változásban keresendő.
– A tanyavilág megszűnésének és a nagybirtokok, nagy parcellák kialakulásának hosszú távú következményei vannak. A tanyák a körülöttük lévő fákkal, növényzettel sajátságos mikroklímát alakítottak ki, ami kihatással volt az egész régió klímájára is. Emellett korábban arra törekedtek, hogy minél nagyobb területeket sajátítsanak ki a mezőgazdaság számára. Emiatt lecsapolták a mocsaras, láposabb területeket, aminek az lett a következménye, hogy a csapadékhiány hatása erősebben érződik a termelésben – fogalmazott Kiss Árpád.