A Szabadkai Városi Könyvtár igen szép állománnyal rendelkezik, ami jelenleg több mint 300 000 címszóból áll, és ez folyamatosan bővül. Ezen állomány egy részét a régi és ritka könyvek képezik, amelyek külön besorolást kapnak eszmei és anyagi értékük okán. A minap a könyvtárba látogattunk, ahol Bognár Irén könyvtáros beszélt nekünk erről a nem mindennapi gyűjteményről.
– A könyvtárunk állománya az 1890-es alapítás óta folyamatosan bővül, és a régi és ritka könyvek gyűjteményének létrehozásában nagy szerepük volt az alapítóknak, a különböző intézményeknek, illetve azon magánszemélyeknek, akik magángyűjteménye valamilyen úton a könyvtárba került. Sokat köszönhetünk azoknak a gyűjtőknek, bibliofileknek, akik időt és pénzt nem sajnálva megszereztek egy-egy nagyon régi kiadványt – nyilatkozta Bognár Irén.
A könyvtáros azt is elmondta, hogy a második világháború után alakult ki az a koncepció, hogy válasszák ki a régi és ritka könyveket, és legyen egy külön védett állománya a könyvtárnak. 1974-ben, amikor felújították az épületet, kialakítottak egy különleges helyiséget, ami azbeszt bevonatú volt, hogy megvédjék a tűztől az állományt. Kunkin Zsuzsanna, a valamikori igazgató a régi és ritka könyveknek szentelte a munkásságát, és ő tárta fel a teljes gyűjteményt, ami körülbelül 4000 kötetet számlált. Akkor kategorizálva lettek a kiadványok, és mindegyiken megjelölték, hogy kitől származik. Most a könyvtár egyik feladata, hogy elektronikusan is feldolgozza, illetve digitalizálja ezeket a köteteket, hogy a szélesebb közönség is láthassa és megismerhesse ezt az állományt.
Bognár Iréntől megtudtuk, a kiállításokkal kapcsolatban rendszerességről nem beszélhetünk, néha rövid idő alatt több kisebb tárlatot is összeállítanak. Időnként egy-egy csoport, vagy iskolai osztály kérésére készítenek kiállítást, de például a közelmúltban az olasz nagykövet szerette volna megnézni a könyvtárban lévő olasz könyveket, és akkor egy olasz kiállítást hoztak össze a részére. Nagyobb volumenű, katalógussal ellátott kiállítást ritkábban szerveznek anyagi okok miatt, de az időhiány is közrejátszik benne, valamint azt is meg kell említeni, hogy még mindig keresik a megfelelő személyt, aki ezt el tudja vállalni, és meg tudja csinálni.
A gyűjtemény anyaga katalogizálva van, azonban ez elektronikus formában még nem elérhető. Egyelőre a munka elején tartanak. A regisztrált könyvek egy közös adatbázisba kerülnek, így az itt található könyvek is a nemzeti kultúrkincs részét képezik, aminek köszönhetően a törvény is védi őket. Kunkin Zsuzsanna jóvoltából a 16. és 17. századi könyvek katalógusa nyomtatásban is megjelent.
Annak ellenére, hogy a katalógus nincs digitalizálva, külföldi kutatók is rendszeresen felkeresik az intézményt, hisz bibliográfiákban, különböző lábjegyzetekben rendszeresen hivatkoznak rájuk.
– Külön kiemelném a 15. századból származó ősnyomtatványainkat. Ezekből hat kiadvány van a birtokunkban. A legrégebbi könyvünk egy 1482-ből származó Biblia. Érdekes módon ez egy kisebb formátumú könyv, és nem olyan, ami még hasonlít a kódexekre. Kiemelhetjük a Schedel-krónikát is, ami 1493-ból származik. Ez egy fametszetekkel gazdagon illusztrált latin nyelvű világtörténelem. Persze Amerika felfedezését még nem tartalmazza, és a történelmet Ádámtól és Évától indítja, tehát az egyház hatása nagyon érződik rajta. A legrégebbi magyar nyelvű könyvünk a Werbőczi-féle Tripartitum, aminek egy kétnyelvű kiadása van a birtokunkban. Ez egy jogi kötet, szokásjogi gyűjtemény. Érdekes még Bonfini, Mátyás király udvari történészének műve, aki a király kérésére megírta a magyarok történetét. Ennek nem a kortárs kiadása van meg, hanem egy későbbi. Emellett több 16. századi, Velencéből, a könyvnyomtatás fellegvárából származó könyvünk van – mondta Bognár Irén.
Végezetül arra is kíváncsiak voltunk, hogy valójában mi is számít régi könyvnek. Beszélgetőpartnerünktől megtudtuk, hogy ezt a törvény szabályozza. Szerbiában például az 1876-os év előtt nyomtatott könyveket sorolják ide, míg Magyarországon az 1800 előttieket. A folyóiratok, újságok és az egyéb periodikák külön kategória alá esnek, ott az 1945 előttiek már réginek számítanak. Ezek az évszámok persze nincsenek kőbe vésve, hisz nem lehet éles határvonalat húzni, és egy könyv értékének megállapításában nagy szerepet játszik az is, hogy hány darab van belőle, hogy létezik-e több kiadása (az első kiadásokat megőrzik), a tartalma, a külleme, és az utóbbi időben a háborús időszakban megjelent kiadványok is nagyobb értéket képviselnek. Mindezek mellett külön kategóriát képeznek a kéziratok, amik minden esetben egyediek.
