A szabadkai befogadóállomáson lévő, ideiglenesen itt-tartózkodó migránsok száma folyamatosan, egyik napról a másikra változik. A tavalyi év folyamán volt olyan eset is, hogy egy időben hatszázan is tartózkodtak a területen. Jelenleg ez a szám száz körül mozog, és ennek egy része, 20–30 százaléka iskoláskorú gyermek. Az új tanév elején országszerte több helyszínen megkezdődött az iskoláskorú migránsok iskolai oktatása. A szerbiai Oktatási Minisztérium szándéka szerint ezen gyermekeket a rendes iskolai oktatásba integrálnák be, azonban három vajdasági befogadóközpontban másmilyen megoldást választottak, ezeken a helyszíneken nem a gyerekek mennek iskolába, hanem úgymond az iskola megy házhoz, és a vendégtanítók, tanárok a befogadóközpontokban az arra kijelölt helyiségekben találkoznak a diákokkal, illetve tartják meg a tanórákat.
A projektummal kapcsolatban Ksenija Liščević, az Észak- és Nyugat-Bácskai Iskolaigazgatóság oktatási tanácsosa, a projektum koordinátora nyilatkozott lapunknak:
– A migránsok bekapcsolása az oktatási rendszerbe azt jelenti, hogy a bevándorlók iskolába járnak a rendes tagozatokba. Ez nem érvényes azokra a gyermekekre, akik a zombori, nagykikindai és szabadkai befogadóközpontokban vannak elhelyezve. Ez az oktatási minisztérium döntése, amelyet nekünk, mint iskolaigazgatóságnak, mindenféleképpen támogatnunk kell, és segítenünk a megvalósításban. Ezen a három településen megfordítottuk a szituációt, hogy ne a befogadóközpontban lévő gyerekek járjanak be az iskolákba, hanem a tanügyi dolgozók menjenek ki a központba. A mi illetékességi körünkben két ilyen befogadóközpont van, Zomborban és Szabadkán – mondta a tanácsos.
Ksenija Liščević a tantervről is szót ejtett:
A gyerekek fárszi, kurd, pastu és arab nyelvű környezetből érkeznek, ezért a kommunikáció főleg angolul történik (Fotó: Gergely Árpád)
– A Menekültügyi Főbiztosság adatai alapján tudjuk, hogy ezek a gyerekek több éve nem vesznek részt intézményesített oktatásban, sőt olyanok is vannak, akik még meg sem kezdték a tanulmányaikat. Éppen ezért nem az a célunk, hogy azt a tananyagot tanulják meg, ami a tantervben elő van irányozva a korosztályuknak, és arra sincs szükségük, hogy megtanulják a nyelvünket, mivel rövid ideig tartózkodnak nálunk, és mindannyiuk célja, hogy minél előbb elérjenek a kívánt végállomásra. A gyermekek általában nem beszélnek angolul, vagy csak a legalapvetőbb fogalmakat ismerik, éppen ezért úgy terveztük meg az oktatásukat, hogy a nyelv ne játsszon benne nagy szerepet, ami azt jelenti, hogy játékos, képzőművészeti, zenei foglalkozásokat tartsunk számukra, és valójában azt tanuljuk meg, hogyan értsük meg egymást. Mivel ők fárszi, kurd, pastu és arab nyelvű környezetből érkeznek, nem tudunk megfelelő fordítókat biztosítani nekik. A tanárok kezdetben aggódtak, hogy hogyan oldják ezt meg, ha nem ismerik egymás nyelvét, és hogyan fogadják a gyerekek ezt a fajta oktatást, de az első tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a gyerekek jól fogadták. Rajzolni, írni, varrni tanulnak, emellett természetesen valamit megtanulnak a nyelvünkből is. Az eddigi tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy a gyerekek szeretik ezt a fajta tanulást és szívesen vesznek részt az órákon – fogalmazott a tanácsos, akitől azt is megtudtuk, hogy az oktatás megkezdése előtt mindkét befogadóközpontban szülői értekezletet tartottak, ahol fordítók segítségével elmondták a szülőknek, hogy mit terveznek, hogyan tervezik a megvalósítást, és a szülők is pozitívan értékelték a kezdeményezést, és azt mondták, sajnálják, hogy erre korábban nem kerülhetett sor.
A tanítás Zomborban szeptember 13-án, míg Szabadkán 15-én, pénteken kezdődött el. Szabadkán jelenleg négy iskola vesz részt a programban, a Sonja Marinković, a Jovan Mikić, a Matko Vuković és az Október 10. Általános Iskola. Minden iskola megalapította a saját csapatát, és az órákon 2-2 ugyanabból az oktatási intézményből érkező tanár foglalkozik a gyerekekkel. A tanügyi dolgozók heti három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken látogatnak ki a központba, és minden alkalommal két tanórát, tehát 2-szer 45 percet foglalkoznak a gyerekekkel. A legfiatalabbaknak, tehát az elsőtől negyedik osztályos korosztálynak egy csoportban, 8.30-tól 10 óráig tartanak a foglalkozások, míg az ötödiktől nyolcadik osztályos korosztály tagjainak 10.30-tól 12 óráig tartanak az óráik.
Ksenija Liščević azt is elmondta lapunknak, hogy a munkamódszer és az órák beosztása is változhat a jövőben, hiszen még csak a projektum elején tartanak, és nem rendelkeznek kellő tapasztalattal ezen a téren, és idő kell ahhoz is, hogy kitapasztalják, mit kell tenniük ahhoz, hogy az oktatás minél színvonalasabb legyen.
A szabadkai befogadóközpontban jelenleg körülbelül százan tartózkodnak (Fotó: Gergely Árpád)
– A szabadkai, zombori és nagykikindai befogadóközpont esetében elsődleges célunk, hogy az ott tartózkodó gyerekek ne legyenek elhanyagolva, hogy ők is érezzék, hogy valaki törődik velük, és hogy megtanítsuk őket valamire. Eddig szinte semmi sem volt szervezve a részükre, és most szakemberekkel dolgozhatnak együtt, akik tanítják őket anélkül, hogy ismernék egymás nyelvét, és tudnák, hogy meddig dolgozhatnak együtt – fogalmazott Ksenija Liščević.
Ami az oktatásban résztvevők számát illeti, a tanácsos elmondta, tudomása szerint az alsósok korosztályában 11-en vannak, míg a felsősök 15-en, viszont, és erre mindenki előre felhívta a figyelmüket, ez a szám állandóan változik, és ezt el kell fogadniuk, mivel a szabadkai befogadóközpont csak egy tranzitállomás, ahol csak rövid időt töltenek a menekültek.
Stábunk szerdán délelőtt látogatott ki a helyszínre, és azt tapasztalta, hogy a legkisebbek olyannyira élvezték az oktatást, hogy még annak befejeztével is a tanteremként funkcionáló helyiségben maradtak, és időbe telt, mire elhagyták azt, ugyanakkor a felsősök csoportja is időben megérkezett, és az ő órájuk is időben elkezdődött. A foglalkozások nyelve jobbára az angol volt, amit szinte mindenki megértett valamilyen szinten, aki pedig nem boldogult eme világnyelvvel, annak társai segítettek.
A felsősök korosztályával ottjártunkkor a Matko Vuković Általános Iskola két tanára foglalkozott.
Silvija Stefanović angoltanár az órát megelőzően így nyilatkozott lapunknak:
– A mai napon matematikát és angol nyelvet tanítunk a gyerekeknek. Mivel azoktól a kollégáinktól, akik korábban már dolgoztak ezekkel a gyerekekkel, azt az információt kaptuk, hogy ez érdekli őket leginkább, és ebből lehet a legnagyobb hasznuk. Sok vizuális segédeszközzel készültünk, kártyákkal, poszterekkel, egy cédével, amit le szeretnénk nekik vetíteni. Ez az első napunk, és nem tudjuk, hogy kinek mekkora az előtudása, a következő órára már tapasztaltabbak leszünk. Matematikából konkrétan a szorzást fogjuk velük gyakorolni, míg angolból a betűket szeretnénk velük megismertetni. Az előzetes információk alapján tudjuk, hogy valamilyen szinten beszélnek angolul, és hogy néhányan szerbül is, hisz az önkéntesektől sok mindent megtanultak – mondta Silvija Stefanović.
