Vidékünkön egyre-másra szervezik a szüreti napokat, sőt a hétvégén Palicson tartják meg az első szerbiai Bormaratont. Utóbbi esemény hivatalos leírásában azt olvashatjuk, hogy a rendezvényre Szerbia legismertebb és legfejlettebb borvidékén kerül sor. A héten ellátogattunk két helyi borászatba, hogy az idei szüretről, a termésről és a borkultúránkról beszélgessünk.
LEÁLDOZÓBAN A HAGYOMÁNYOS FAJTÁK?
„Ez egy olyan év lesz, amire sokáig fogunk emlékezni” (Fotó: Gergely Árpád)
A Hompot Borászatban szeptember közepén befejeződött a szüret (Fotó: Gergely Árpád)
Először a ludasi Hompot borászatba látogattunk el, ahol a tulajdonos, Hompot Miklós fogadott bennünket. A borászatot 2009-ben alapították, és jelenleg körülbelül 2,5 hektáron hét fajta szőlőt termesztenek. A vörös szőlőfajták közül kékfrankost, cabernet sauvignont, cabernet franc-t és kadarkát, míg a fehér fajtákból sauvignon blanc-t, olaszrizlinget és kövidinkát termelnek a nagyrészt a Ludasi-tó partján lévő területen.
– Az eredeti tervünk az volt, hogy a kínálatunkban legyenek őshonos fajták, világfajták, valamint úgymond közép-európai fajták. A kékfrankossal nagyon meg vagyunk elégedve, nem volt olyan év, amikor rosszul sikerült volna. Apáink azt mondták, hogy a kövidinka minden körülmények között jól terem, de az idei aszályos évben gyakorlatilag megsült, július közepén egyszerűen fogta magát és ledobta a levélzetét. Ez azt bizonyítja, hogy ahogy változik az éghajlat, jobban oda kell figyelni a fajtaválasztásra.
Ezzel át is tértünk az idei évre. Hol tart az idei szüret, és milyenek az eredmények?
Hompot Miklós (Fotó: Gergely Árpád)
– A kadarka betakarításával befejeztük az idei szüretet. A termésmennyiség viszonylag alacsonynak mondható. Egyrészt elég hideg telünk volt, és ez megviselte a szőlőt, volt egy kis fagykár is, másrészt az aszály is közrejátszott, mert kisebb fürtöket hoztak a növények. Magát a tőkét nem veszélyezteti az aszály, mert ha telepítéskor jól metszettük meg a gyökerét, akkor az lefelé nő. Ami viszont a minőséget illeti, most úgy látjuk, hogy a 2013-as év után ez lesz a legjobb évjárat. Az idén volt egy helyi jellegű problémánk, megleptek bennünket a seregélyek. Egy többezres raj vert itt fészket, és pár száz kiló szőlőt „elvittek”. A jövőre nézve erre is fel kell készülnünk. Az idei évben jelentősen korábban szüreteltünk, a legtöbb fajtát 2–3 héttel előbb lehetett szedni, mint normál esetben. Ez nekünk kapóra is jött, mert menteni kellett a termést a madaraktól, és ez nem valósulhatott volna meg, ha a növények nem lettek volna szép, érett állapotban.
Várhatóan a borok is jó minőségűek lesznek. Mikor lesznek fogyaszthatók?
– Magyarországon igen gyakori, hogy szüret után hat héttel, esetleg két hónappal már a palackban van az újbor, főleg a rozé esetében. Én annak a híve vagyok, hogy Márton-napra célszerű megjelenni az újborral, hogy az újborünnepre tudj újbort rakni az asztalra. Itt a könnyebb fehér és rozé borokról beszélünk. A vörösborokat legalább másfél évig hordóban érlelem, mert akkor kerekedik ki a bor igazán, akkor adja ki a fajtajellegét, például most a 2015-ös borokat vettük elő.
Milyenek a vásárlói igények?
Abban mindenki egyetért, hogy a vörösborokat tölgyfahordókban kell érlelni – A Hompot borászat pincéje (Fotó: Gergely Árpád)
– A könnyedebb fajtákat jobban keresik. Amikor hozzákezdtem a borászkodáshoz, magamból indultam ki, én a vörösborokat jobban szeretem, és vöröses túlsúlyt képzeltem. Ehhez képest az látszik, hogy a fehérre és a rozéra van nagyobb kereslet, a vörösből is inkább a könnyebbet, a kékfrankost keresik. Az elején vettünk egy darab kövidinkát Noszán, mert az az őshonos szőlőfajta, de sajnos az látszik, hogy nagyon kevesen keresik. Majd meglátjuk, mi lesz a jövője, lehet, hogy Furmintot teszünk a helyére vagy azzal keverjük, és a kettőből lehetne egy szép házasítást csinálni. Az olaszrizling nálam valamiért nem érzi jól magát, nem hoz olyan szép termést, ezért arra gondoltam, hogy cserszegi fűszeressel fogom kicserélni, ami egy jellegzetes illatú, fűszeres zamatú bort ad.
A DESSZERTBORNAK VAN PIACA
A palicsi Petra borászat szintén nem tekint vissza nagy múltra. A pincészetet 2013-ban alapították. Jelenleg 2,7 hektáron termesztenek szürkebarátot, traminit és pinot noirt, emellett az idén májusban telepítettek további 0,6 hektárnyi területre pinot noirt, merlot-t és cabernet franc-t. A termésről, a borkultúráról a borászat tulajdonosával, Gubicsák Lászlóval beszélgettünk, akitől azt is megtudtuk, hogy a borászata a lánya nevét viseli.
Gubicsák László (Fotó: Gergely Árpád)
– Ami az idei termést illeti, az eddig leszedett szőlő kiváló. Mind a cukortartalmat, mind a pH-értéket tekintve, kiváló szüret áll mögöttünk, és ez mindenféleképpen egy olyan év lesz, amire sokáig fogunk emlékezni. Nincs nagy tapasztalatom a szürettel kapcsolatban, mivel 2013-ban volt az első szüretünk, ami egy jó évjárat volt, míg a tizennégyes, katasztrofális volt. 2015-ben csináltunk először egy késői szüretelésű desszertbort a traminiből, tizenhatban pedig megismételtük. Első évben mindössze 880 üveg, második évben, mivel szinte fél év alatt eladtuk az előző évit, már kétezer palackkal készítettünk, és az idén fennhagytunk körülbelül háromezer palacknyi desszertbornak való szőlőt. Legfrissebb információink szerint a termés még most is a topon van, szombatra terveztük a szüretet. Általában október 15-e körül szoktuk szüretelni, de az idén ezt korábban kell megtennünk. Ha most nem sikerül, akkor megvárjuk a következő 3-4 napsütéses napot, hogy visszaálljon a szemek cukor- és pH-értéke. Ami a termésmennyiséget illeti, az idei termés olyan 25–30 százalékkal kevesebb az átlagnál. Ezáltal kevesebb must lesz, viszont a minősége jó.
Az új telepítésű tőkék hogyan viselték a kánikulát és a szárazságot?
– Az új telepítésű tőkékről is elmondható, hogy kiválóan viselték a nyarat. Szerencsénk is volt, mert amikor úgy láttuk, hogy locsolnunk kell őket, akkor esett egy kis eső. Néhány napsütéses nap után mindig jött egy kis csapadék, és száz százalékban megfogták a növények. A tőkéket Olaszországból szereztük be, természetesen ezt megelőzte egy talajvizsgálat, ami alapján megállapították, hogy mely szőlőfajták érzik itt legjobban magukat, és ezek közül válogattunk.
Önök milyen technológiát alkalmaznak? Mikortól várható az újbor?
– A boraink nagy része reduktív módon készül, mindössze 500 liternyi pinot-t érlelünk tölgyfahordóban. A boraink április végén seprőn állnak, és májusban kezdjük el deríteni, tisztítani, analizálni stb., és júniustól palackozunk. Persze a rozékkal és a habzó rozéval kezdjük a palackozást, majd a fehérborokkal folytatjuk. A vörösborokat egy ideig tölgyfahordóban érleljük, ennek az időtartama változik, a 2013-as például kilenc hónapig állt a hordóban, a 2015-ös 6-7 hónapig. Erre nagyon oda kell figyelni, mert nem szeretnénk, ha a tölgyfa íze tolakodna, hanem azt, hogy a háttérben jelenjen meg.
Sok felé hallhatunk a munkaerőhiányról. Önök ezt tapasztalták a szüret során?
– Ezzel mindenkinek gondjai vannak. Nekem 2013 óta visszajáró szüretelőim vannak, ők már ismerik a szőlőt, ismerik az elvárásokat, és ilyenkor jómagam is és a család minden tagja kint vagyunk. Egy-egy szüretre 40–50 emberre van szükségem, és általában öt szüretet tartunk. Igyekszünk odafigyelni az emberekre, reggelit és ebédet is kapnak, én így próbálom megköszönni a munkájukat.
Mik a tapasztalatai, a vásárlók mely borokat kedvelik leginkább?
– 2015-ben csináltunk először desszertbort és habzó bort. Barátom, egy ismert sommelier, aki a tanácsadóm, mindkettő ellen volt, azzal, hogy ezekre nincs kereslet Szerbiában. Mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom vele, és végül nagy piacot kapott. Ez arra utal, hogy az emberek szeretik, másrészt a szerbiai borászok főleg bermetet készítenek, ami már likőrnek mondható, míg desszertbort tudomásom szerint csak 2-3 borász készít az országban.
