Elképesztő rovarinvázió pusztított az elmúlt hetekben Temerinben, amelynek eredményeként rövid időn belül úgyszólván minden puszpáng (buxus) kiszáradt, levelét lerágták a hernyók.
A megsemmisített buxusok a temető keresztjénél (Góbor Béla felvétele)
A kárt a selyemfényű, fehér szárnyával akár még szépnek is nevezhető molylepke okozta, amely néhány éve Ázsiából (talán Kínából vagy Indiából) érkezett Európába. A szakértők úgy vélik, hogy a kártevők rövid időn belül történő elszaporodása leginkább a cserepes puszpáng növények szállításának az eredménye. A különböző kertészeti elárusítóhelyeken szinte mindenütt lehet találni olyan örökzöld buxust, amelyet a selyemfényű puszpángmoly fertőzött meg.
Hogy mekkora pusztítást képes végezni ez a betolakodó rovar, arról személyesen is meggyőződhettünk. Temerinben nagyon sok helyen nevelnek puszpáng bokrokat, sövényeket. Ezek leveleit a kártevők mind lerágták, csak a száraz ágak maradtak meg. A napokban, amikor a Nyugati temetőben jártunk és a kápolna előtti keresztnél lévő száraz bokrokat szemléltük, többen is odajöttek és panaszkodtak, hogy náluk is kiszáradtak a buxusbokrok. Az okokról nem is hallottak, így nem is védekeztek a leveleket pusztító hernyók ellen.
Az egyik beszélgetőtársunk elmondta, hogy nem is olyan régen, amikor a temetőben járt a kereszt körüli négy bokor közül három még zöld volt, azóta azokat is tövig leették a hernyók. Az egyik sírnál is kipusztult a sövény, csak a kiszáradt tövek meredeztek az ég felé. Úgy tűnik, a sír gondozója már hallott a kártevőkről és arról is, hogy esetleg hogyan mentheti meg buxusait. A kiszáradt ágakat csaknem tövig levágta. És láss csodát! A megmaradt csonkok kihajtottak.
A szakirodalomban utánanéztünk, hogyan lehet visszavágással megmenteni a bokrokat. Nem érdemes csupán a leszáradtnak látszó részeket levagdosni, mert a rügyek már úgy sem élnek. Abban sem kell reménykedni, hogy majd tavaszra kihajt a buxusunk. Addig kell visszavágni a leszáradt ágakat, ameddig el nem érjük az élő részt, és reménykedhetünk abban, hogy hamarosan kihajtanak a visszavágott ágak.
A selyemfényű puszpángmoly igen gyorsan szaporodik. A megfigyelések szerint több generációja is kifejlődhet évente. A nőstény molylepke csomókban a levelek fonákjára rakja le petéit. A zöld színű lárvákból fejlődnek ki a körülbelül négy centiméter hosszúságú hernyók, amelyek sárgászöld alapszínükről, jellegzetes fekete és világossárga sávozásukról, valamint fekete pöttyeikről és a belőlük kiálló fehér szőrcsomókról könnyedén felismerhetők. A hernyók a leveleken jellegzetes, laza szövedéket készítenek, ezekben történik a bebábozódás, és innen repülnek ki a kifejlett rovarok – lepkék.
A természetes ellenségek hiányában az egyetlen reményt keltő védekezés a fertőzött ágak mielőbbi eltávolítása és megsemmisítése, valamint a rovarölő szerekkel való lemosó permetezés. Ilyenekkel a gazdaboltok szolgálnak.
