Fiatal kora ellenére határozott véleményét egyetlen pillanatra sem rejti véka alá, az iskolában jól teljesít, és korosztályában az ország, illetve a Topolyai Alapfokú Zeneiskola egyik kiemelkedő hegedű szakos diákja. A bácskossuthfalvi Id. Kovács Gyula Általános Iskola tanulója, Maruzsenszki András József legutóbb Lazarevacon mutathatta be tehetségét, amikor is a zenei versenyen a maximálisan megszerezhető 100 pontot érte el, illetve a vonós kategória alsós korosztályának a serlegét is kiérdemelte. Ez pedig tanára, Gál József szerint nem kis elismerés, hiszen az ilyen jellegű versenyeken általában előnyben indulnak a nagyobb zenei tanintézmények diákjai.
– A lazarevaci versenyen is, mint ahogy az utóbbi években a versenyeken és a koncerteken, Szűcs Budai Klára tanárnő kísért zongorán. Szelényi István Legénytáncát adtam elő, illetve Nicolas Bermel Koncert című játékát. Ez utóbbi egy kétoldalas darab, triolákkal, kettős fogásokkal tarkított, nem volt egyszerű begyakorolni, és persze kicsit izgultam is a fellépés előtt – kezdte a beszélgetést Andris, akitől azt is megtudtuk, hogy öt éve foglalkozik a hegedűvel, előtte pedig két évet a zongorával ismerkedett a zeneoviban, korábban betekintést nyert a trombita- és a citerajátékba, az utóbbi időben pedig a gitár iránt is érdeklődik. De a hegedű a bácskossuthfalvi kiskamasz legkedvesebb hangszere, amelynek a szeretetét nem is igazán tudta szavakba önteni.
– Aki szereti a zenét, érdeklődik iránta, sikeresen és átéléssel tud játszani a hangszeren, az megtalálja benne az örömét. Szerintem nagyon izgalmas hangszer a hegedű, engem mindig várakozással tölt el, ha új dolgot tanulhatok meg. Még abban is van valami öröm, hogyha sikerül huzamosabb gyakorlás után hibátlanul lejátszani egy-egy, korábban kihívást jelentő részt. Azért a gyakorlás mellett jut időm a számítógépes játékokra is, persze ilyen esetben szükségem van anyukámtól egy kis motivációra, hogy ne felejtkezzek el a kötelezettségeimről – nyilatkozta Andris, aki valódi zenészgyökerekkel rendelkezik, hiszen édesanyja, Beke Edit zongora szakos tanárnő, kórust vezet, valamint a református templom kántora. Apukája, Maruzsenszki Endre pedig hegedül, a kiskunhalasi református templom zenekarában játszik, és a népzene szerelmese.
Amíg Andris mesélt, tanára mosolyogva hallgatta tanítványát, és hozzátette, hogy egy zeneiskolás diák játékának a zsűrizése szubjektív dolog, hiszen sok múlik a zsűri ízlésén. Ezért is tanácsos a versenyeken elért átlageredményt figyelembe venni. Diákja teljesítménye viszont egyértelmű tehetségről és szorgalomról árulkodik, hiszen eddig valamennyi országos és nemzetközi, külföldi megmérettetésén maximális 100 pontot ért el.
– Andrással öt éve igyekszem megismertetni és megszerettetni a hegedűt, és valóban nagyszerű képességű, kiemelkedő tehetségű gyermeket ismerhettem meg a személyében, és nagyon örülök neki, hogy a diákom lehet. Igazából bármilyen versenyen megfordult eddig, nagyszerűen helytállt. Az idei tanévtől van valóban lehetőségünk a versenyeken megmutatkozni, sajnos a pandémia időszaka rendkívül hátráltatta a hozzá hasonló tehetségű diákok kibontakozási lehetőségeit, az online térben ugyanis egy hangszer nem tudja átadni azt az energiát és lüktetést, amit egy élő, koncerttermes fellépés. Valamennyi tanulómnál – így Andrisnál is – igyekszem a foglalkozásokat egyénileg, a diák képességeihez, koncentrációjához igazítani. Többnyire hetente két alkalommal találkozunk, van, hogy gyakrabban. Bácskossuthfalván kívül Topolyán, Kishegyesen, Bácsfeketehegyen, illetve Pacséron is tanítok. Bevallom, nem egyszerű kihívás ilyen nagy távon az utazás, de például Andris esete is bizonyítja, amivel már sokszor szembesültem pályafutásom alatt, hogy a kisközösségekben is születnek kiemelkedő tehetségek, akikkel öröm együttműködni, és kötelességemnek érzem őket felkarolni – zárta a beszélgetést Gál József.
Nyitókép: Maruzsenszki Andris és Gál József tanár úr a bácskossuthfalvi úgynevezett „kisiskola” egyik hangulatos sarkában próbálnak (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
