Tizenötödik alkalommal szervezte meg népszerű kézművestáborát ezen a héten a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat Alkotni jó, játszani öröm címmel a topolyai Tájházban.
Simon Juliannától, a társulat koordinátorától, oktatótól, az egyik fő szervezőtől megtudtuk, hogy a hagyományos technikákat, a mesterségek alapjait maga igyekezett átadni segítőivel és Fekete Edit óvónővel, akivel a táborozók több játékban is részt vehettek. Eközben a Nagyapáti társulat aktív tagsága közreműködésével uzsonnát, üdítőt kínált a megéhezett-megszomjazott gyermekeknek. Hétfőtől csütörtökig a délutáni, kora esti órákban nap mint nap csaknem 30 gyermek érdeklődését fogadták szeretettel, ma az utolsó foglalkozások délelőtt kezdődnek és 12 óráig tartanak.
– Táborunk célja az elmúlt tizenöt évhez hasonlóan idén is az, hogy megismertessük és megszerettessük a gyermekekkel a hagyományos népi mesterségeket. Vannak visszatérő látogatóink is, akiknek már van bizonyos szintű gyakorlatuk, de persze újonnan érkezőkkel is foglalkozunk. A legifjabb résztvevőnk négyéves, felső korhatárt nem szabtunk meg – kezdte a beszélgetést Simon Julianna, aki hozzátette, hogy az elmúlt napokban a szövés és gyékényszövés technikáját, a batikolást sajátíthatták el a gyermekek, és előtudásuktól függően gyakorolhatták is a technikákat.
A nap végén a gyermekek hazaviszik a munkáikat, hogy megmutassák szüleiknek, nagyszüleiknek az aznapi sikerélményük tárgyát
– Nemezeltünk is, dióalapra kismadarat készítettünk, aminek a szárnyait bőrdarabokkal oldottuk meg. Emellett újrahasznosítással is foglalkoztunk, így egy 7 deciliteres dunsztosüveget szalvétával, azaz dekupázstechnikával díszítettünk. Arra is volt lehetőségük a táborozóinknak, hogy CD-lemezből az otthonainkat barátságosabbá tevő vendégváró táblácskát alkossanak, Otthon, édes otthon felirattal. Készítettünk pólóból tarisznyát, előtte a textilt batikolással átfestettük – hallhattuk, mint ahogy azt is, hogy az utolsó napon, azaz ma gyöngyfűzéssel foglalkoznak.
– Mindennap két népművészeti technikát veszünk elő, közte pedig Fekete Edit óvónő hívja játszani a gyermekeket. A játékok alkalmával nemcsak a gyermekek készségeit és ügyességét igyekszünk fejleszteni, de a közösségi szellemet is törekszünk közöttük ápolni. Játékosan rávezetve, tudatosítva a gyermekekben, hogy nincsenek egyedül, a javaikat, az eszközeiket pedig meg kell osztaniuk egymással. A nap végén a gyermekek hazaviszik a munkáikat, hogy megmutassák szüleiknek, nagyszüleiknek az aznapi sikerélményük tárgyát. Számomra és a tábor valamennyi közreműködőjének már azért is megéri a táborba vetett igyekezet és fáradság, mert a kis résztvevőink nagyon motiváltak, és érdeklődőek minden újdonság és technika iránt. Ennek köszönhetően pedig elmaradhatatlan mindannyiunk számára a sikerélmény – zárta Simon Julianna, aki még hozzátette, hogy a Nagyapáti csapata a soron következő programját szeptemberre tervezi, amikor is felnőttek számára szövőtanfolyamot hirdettek meg. November végén pedig letűnt korok édessége köré szerveznek műhelymunkát, Nagymamáink szaloncukra címmel.
Nyitókép: A kézügyesség fejlesztésére, a közösségépítésre helyezték a hangsúlyt
