Huszadik alkalommal szervezte meg a Hagyományos kézművestábort a bajsai Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre. A felnőtteket a hét munkanapjain, a gyermekeket pedig három napig oktatták a szervezők a Sár utcai székház udvarán. Szuhankó Ruzsena, az egyesület elnök asszonya elmondta, hogy az idén több mint 50-en vettek részt a foglalkozásokon.
A gyékényszövés technikáját több éve Szuhankó Sándor oktatja. Éppen a helyi Jánosi Elvirának igyekszik átadni a technika csínját-bínját (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
Szabó Levente Lakitelekről érkezett, és bajsai tatája, Kocsis Gábor közreműködésével jutott el az Etno táborába. Gyékényszövéssel foglalkozott az idén is, és ezúttal táskát készített magának (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
– Mivel ez a huszadik, jubileumi táborunk, ezért úgy határoztam, hogy valamilyen módon ez a találkozó összefoglalja majd az elmúlt két évtizedet, bemutatja az eddigi tevékenységünket. Az igazsághoz tartozik, hogy ugyan a munkálkodásunkat nem szeretnénk berekeszteni, de a jövőben picit alább veszünk a lendületből, mert a korábbi tempót már nem győzzük a párommal, akire mindenben számíthatok – kezdte a beszélgetést Szuhankó Ruzsena, és hozzátette, hogy többféle tevékenységbe, azaz valamikori szakmába kínáltak betekintést idén is.
Mivel a hímzők munkája időigényes türelemjáték, ezért a résztvevők csak megismerkedtek az oktatott technikával, a munkák többsége az elkövetkezendő hetekben készül majd el (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
A gyermekek például rongypokrócot szőttek, a felnőttek pedig többek között gyékény-, gyapjú- és rongyszövéssel foglalkoztak, valamint betekintést nyerhettek a filcrátételes szövés mellett a hímzés és a nemezelés rejtelmeibe, illetve tökéletesíthették tudásukat, lehetett bőrözéssel is foglalkozni, és a gölöncsérszakma alapjaival.
A táborban Zuberec Vera népi iparművész oktatta a székelyudvarhelyi gyapjúhímzést. A háttérben Major Márta, a bácsfeketehegyi Hestia Nők Egyesületének elnök asszonya éppen textileket dolgozott össze úgynevezett mindenember- és dupla mindenember-öltéssel.
Nem titok, hogy a jó minőségű alapanyagot, így a csuhét is egyre nehezebb beszerezni, mivel a legtöbben ma már nem kézzel, hanem morzsolós kombájnnal törik le a kukoricát, ami összeroncsolja a csöveket körbevevő csuhét. Az idei táborban is Szuhankó Sándor gondoskodott róla, hogy legyen kukoricacsuhé és beáztatott gyékény.
A valamikori halászhálók mintájára készült neccelés, azaz hurkolás technikájával csodás függönyöket is lehet készíteni. A táborban a topolyai Petković Erika igyekezett elsajátítani a technikát (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
A topolyai Kovács Rozália még kislány korában tanulta meg a kézimunkázás alapjait, intenzívebben két évtizede foglalkozik vele, és nemcsak a környezetét látta el eddig a munkáival, hanem a saját otthonát is kidíszítette (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
– Mint ahogy az elmúlt két évtizedben, idén is azon munkálkodtunk, hogy a résztvevőinknek bemutassuk, hogyan tudnak természetes alapanyagok segítségével értékes, mégis szép használati tárgyakat készíteni. Sajnos múlt évben a szárazság katasztrofális hatással volt a növényekre is, így a tavalyi kukoricatermésből nem is tudnánk dolgozni. Szerencsénk, hogy nekünk volt raktáron két évvel ezelőtti alapanyag, így volt mivel munkálkodni. A tavalyi aszályban a kukoricához hasonlóan a gyékény sem járt szerencsésebben. Azt tudni kell, hogy a felhasználásával készült szőnyeg is egyre népszerűbb, hiszen amellett, hogy szép, rendkívül egészséges mezítláb rálépni – tette hozzá Szuhankó Sándor, majd elmesélte, hogy a gyékény vastagabb és jobb minőségű végéből készül majd a szakajtó. A friss növény egyébként olyan nyálkás folyadékot enged ki magából, ami kitűnő kézápoló hatású.
A zentai Pető Piroska oktatta az állórámás szövést, a képen a kúlai, orosz anyanyelvű Irina Sitniknek segít egy erdélyi motívumvilággal összeállított mintakendő elkészítésében (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
Szuhankó Ruzsena, az egyesület elnök asszonya (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
Nyitókép: A kenyértészta kelesztéséhez a legideálisabb tároló a szakajtó. Ez nemcsak az öregek kliséje, hanem már egyre többen rájöttek a fiatalabbak közül is. A bajsai táborban a szakajtó mellett kuk
