Este fél nyolc. Hangok szűrődtek ki a Tanyaszínház kavillói székházából. A társulat elindult az ilyenkor szokásos hívogatására. A csendes kis falu utcáit bezengte az énekszó. Mindenhol érdeklődő arcokat lehetett látni: aki még nem látott ilyet, annak azért volt nem mindennapi a látvány, aki pedig igen, annak pedig ismét egy szívet melengető érzés volt ez.
A székházba folyamatosan érkeztek az emberek, a nézőtérként szolgáló domboldal is lassan megtelt takarókkal, székekkel, párnákkal. Mindenki a legjobb helyet szerette volna megkaparintani. A bemutató körüli zsongás talán csak a szamárnak nem tetszett, aki néha hangos, néha pedig aranyosan vicces bőgéssel fejezte ki elégedetlenségét.
A társulat is lassan visszaérkezett a bázisra, indult a készülődés. Minden bemutató különleges, azonban idén más ez az alkalom, hiszen a 45. jubileumát ünnepli a Tanyaszínház. A jeles alkalomból visszatért a két egykori alapító, Hernyák György a rendezői szerepet vállalta magára, még Kovács Frigyest Kétszery Szabad Vilmos társulatigazgató szerepében láthatja a közönség néhány helyszínen (a többi előadásban Kovács Nemes Andor formálja meg a figurát).
– Nem is gondoltunk bele a kezdetekkor, hogy mi lesz ennyi év után. Voltam vagy 25-26 éves, amikor útjára indítottuk a Tanyaszínházat, és ugyan ilyen energiákkal dolgoztunk, mint a mostani fiatalok. Hála Istennek, hogy megélt ennyi évet, és remélem még ennyi ideig működni is fog – nyilatkozta Hernyák a bemutató előtt.
A jeles alkalom mellett egy másik kerek évfordulóról is megemlékezett a társulat, hiszen az Útkeresők című előadással a 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor előtt szerettek volna tisztelegni. A darab története egy vándorszínház meghiúsult előadása körül forog, magába foglalja vándorszínészek embert próbáló küldetését, a megmaradását és a művészet erejét, közben méltó és emberi módon idézi meg Petőfi vakmerő, fiatalkori alakját. A szöveget Oláh Tamás állította össze A helység kalapácsa című eposzparódia dialógusainak, a költő verseinek, naplóbejegyzéseinek, leveleinek, továbbá kortársai róla szóló műveinek és memoárjainak felhasználásával. Az előadás zenéjét Bakos Árpád szerezte, a koreográfiát pedig Crnkovity Gabriella álmodta meg.
A Tanyaszínház idei társulata (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
A közönség már péntek este megtekinthette az előadást Szenttamáson. Az esti vihar azonban közbeszólt, és egy ideig úgy tűnt, nem tudnak majd játszani, viszont az ott várakozó nézők miatt mégis bemutatták a darabot az iskola épületében. Ahogyan fogalmaztak, hihetetlen érzés számukra, hogy a közönséget ennyire érdekli a Tanyaszínház munkája, és a kegyetlen időjárás ellenére is szerették volna megtekinteni az előadást.
Kavillói bemutató ide vagy oda, sajnos az időjárás itt sem bánt kesztyűs kézzel a színészekkel és a nézőkkel. Pontban kilenckor elkezdődött a bemutató. Először Gombos Dániel, a Tanyaszínház elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kovács Frigyes is mondott pár szót és visszaemlékezett a kezdetekre. Mindeközben villámok világították meg az eget, és a hangosítás sem tudta elfedni az ezt kísérő mennydörgést. Lassan cseperegni kezdett az eső, majd egyre jobban. A távolból látni lehetett a tanácstalan vezetőséget, akik végül úgy döntöttek, hogy félbeszakítják az előadást. Aki csak tudott, a fedett terasz alá menekült a csapadék elől, még a színészek és a stáb a technikát, a színpadot és a kellékeket mentette. Egy rövid megbeszélést követően azonban a Tanyaszínház vezetősége úgy döntött, nem folytatják tovább a bemutatót.
A turné következő állomása Zentagunaras volt. Júliusban még Topolyára, Bácsfeketehegyre, Kishegyesre, Óbecsére, Torontálvásárhelyre, Székelykevére és Muzslyára látogat el a társulat.
Nyitókép: Kovács Frigyes a társulatigazgató szerepét öltötte magára, azonban a kedvezőtlen időjárás miatt még egy kegyetlen feladatot is kapott: félbe kellett szakítani az előadást (Fotó: Gergely Árpá
