A címben jegyzett felhívással fordult nemrégiben a topolyai Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat a kulturális és tárgyi népi hagyománykincsünk irányába nyitott érdeklődők felé. Az elmúlt hétvégén a topolyai tájház udvarán a társulati tagok a hagyományos technikával történő szappanfőzés menetét ismertették.
– Családunkban a szappanfőzés nagyanyám feladata volt, aki erről igen komolyan gondot is viselt. Maga a főzés többórás időtartamú volt, sőt befejeztével sem zárult még le a folyamat. Korábban igyekeztek mindent felhasználni, semmit sem dobtak el. Az összegyűjtött zsiradékból, avas szalonnából, megavasodott zsírból, bőrökből, csontokból szappant főztek. Az ily módon összegyűjtött anyaghoz a nép nyelvén zsírszódaként emlegetett adalékot és vizet adtak, üstben kifőzték. A főzést követően leszedték a szappan anyagát a lúgról. Lúgnak nevezzük a megmeredt fekete vagy sötétbarna folyadékot, amelyet nagyon piszkos anyagok mosására használtak. A szappan anyaga a készítés ezen szakaszában krémes, fakeretbe öntötték, majd, ha egy kissé megdermedt, felszabták darabokra. A kisebb darabokat mosakodásra, a nagyobbakat mosásra használták. Minőségét birkafaggyúval javították – foglalta össze röviden lapunknak nyilatkozva Simon Julianna, a Nagyapáti programszervezője, koordinátora, majd néhány, jelenünkre vonatkozó tudnivalót is megosztott a folytatásban:
– Ma már igen kevesen végeznek hagyományos szappanfőzést. A kecsketenyésztők körében azonban például még él a gyakorlat, ők felhasználják a kecsketejet, a csontot és a faggyút erre a célra. Illatosítószerként növényi illóolajat, színezék gyanánt ételfestéket vagy növényi őrleményt használnak fel.
A hagyományos szappanfőzés menetét az érdeklődőknek a helyszínen Lőrincz Éva és Zakár Ilona mutatták be. A hagyományápoló céllal életre hívott programot többek között a kiskunhalasi Thorma János Múzeum baráti körének tagjai is figyelemmel kísérték.
