Tüzet viszek, nem látjátok, ha látnátok, oltanátok, lányok, kiég a ruhátok! A fenti idézet abban az énekes gyermekjátékban, kergető körjátékban szerepelt, amely a hétvégén a topolyai Művelődési Ház szervezésében a topolyai tájházban megrendezett III. Szent Iván-napi rendezvény programsorát vezette fel.
A tűznek, a Szent Iván-napi tűzugrásnak, továbbá az év első almatermésének, vagyis a szentiváni almának jutott elsősorban főszerep az alkalmi hagyományápoló rendezvényen, amelyen egyéb Szent Iván-napi hiedelmek, népszokások is felelevenedtek, idéződtek. Mindenekelőtt Kisimre Szerda Anna, a Művelődési Ház munkatársa, a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ művészeti vezetője jóvoltából, aki régi népi szabadtéri csoportos gyermekjátékokat, párválasztó játékokat, különféle vonulós játékokat, fogócskákat játszott a rendezvény gyermekközönségével, Szent Iván-naphoz kapcsolódó dalok közreadása kíséretében. A Szent Iván-napi tűzgyújtás szokását idézte fel akkor is a foglalkozásvezető, miközben pl. előadásában felcsendültek a Felvidékről származó alkalmi énekek közül a következő dalsorok: „Előjött már Szent Iván, meztelen jár a cigány. Majd elé jön Szent Mihály, felöltözik a cigány.” A naphoz kötődő más hiedelmeket, népszokásokat is ismertette gyermekközönségével Kisimre Szerda Anna, majd a játékos-énekes foglalkozást követően a Művelődési Ház munkatársai vezetésével, vállalkozó szellemű felnőttek közreműködésével, a gyermekek műhelymunka keretében virágokból fontak szebbnél szebb koszorúkat. Mire a Szent Iván-napi koszorúk a topolyai rendezvényen elkészültek, és a megjelentek fejét ékesíthették, megérkezett a Szent Iván-napi rendezvény vendégelőadója, akinek köszönhetően a gyermek- és felnőttközönség is egyaránt újabb tartalmas élménnyel gazdagodhatott. A rendezvény esti óráiban a két évtizedes mesemondói múlttal rendelkező hertelendyfalvi Lőcsei Antal mesemondó al-dunai székely nyelvjárásban szólva mesélt közönségének saját gyűjtéséből és előde, a szintén bukovinai székely származású, a magyarországi Kakasdon élt Sebestyén Ádám gyűjtéséből származó szövegeket. Az est almasütéssel, tűzugrással zárult. A topolyai dr. Borús Rózsa néprajzkutató kutatásaiból és feljegyzéséből ismeretes, hogy Topolyán a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem jelképének számító tűzre elődeink, elsősorban idős férfiak, pálinkát öntöttek, „hogy a következő évben is bő pálinkaszüret legyen. Az asszonyok kihoztak egy-egy szakajtó ún. szentiváni almát, és a parázsra öntötték. Tűzgyújtás előtt nem volt szabad nyers almát enni, mert aki eszik, annak meghal valakije. A sült almát a parázsból kellett kikaparni puszta kézzel, s ott ették meg a tenyerükből, úgy kormosan. Aki abból az almából eszik – tartotta a néphit –, nem fog fájni a torka. (…) Késő estig elszórakoztak a tűz körül, idő is kellett hozzá, hogy a parázsban az alma megsüljön. Végül a bátrabbja eltaposta a tüzet mezítláb. Az erre vállalkozó hitt benne, hogy egy évig nem megy bele a lábába sem szög, sem tüske.” (Borús Rózsa: Topolya népszokásai) A rendezvényt a Szekeres László Alapítvány támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. címén.
