A valamikori Topolyán a terménybetakarítás legszebb, leghangulatosabb mozzanataként számon tartott kukoricafosztási munkálatokban résztvevők a család jó barátai közé tartoztak. Sok esetben meghívásos alapon történt felkérésük a munkára. Jó időben az udvaron, esőben a fészerben, vagy akár a konyhában is folyt a munka, amit közös falatozás, éjszakába nyúló éneklés, tánc, anekdotázás, mókázás kísért. A kukoricafosztóban vegyes volt a társaság, a fiataloknak pedig ezek a kedves esti időtöltések jó alkalmat szolgáltattak a találkozásra, a párválasztásra.
A topolyai tájházban a helyi Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat szervezésében az elmúlt hétvégén immár nyolcadik alkalommal rendeztek a kukoricafosztáshoz kötődő őszi, vidám hangulatú, múltidéző rendezvényt. Az eseményen üdvözlőbeszédében a Nagyapáti társulat elnöke, Kovács László a fosztás hagyományos menetét idézte és a köréje rendeződő szokásokról szólt köszöntőjében. Örömét fejezte ki, hogy a megjelentek között ezúttal is jelen voltak kisgyermekek, akikre, mint mondta, a hagyományok továbbéltetőiként, utánpótlásként tekint. Hangsúlyozta: fosztáskor a múltban sem dobták el a kukorica száraz levelét, hanem takarmányként felhasználták vagy szalmazsákba töltötték. A terménynek minden részét hasznosították, még gyermekjátékok is készültek pl. a csuhéból, a csutkából. Ahogy az egykori a paraszti udvarokban, úgy a rendezvényen is vegyes, dolgos, jókedvű és kreatív volt a társaság. Több generáció képviselői vállaltak tehát szerepet a munkafolyamatban, amelynek során együttesen fosztották a szervező egyesület elnöke saját gazdaságából biztosította tengerit.
Jelen voltak a Bambi Iskoláskor Előtti Intézmény óvodásai, valamint a hagyományápoló rendezvény programjába a szervezőkön kívül bekapcsolódtak a topolyai Tulipán, a Nefelejcs és az Orchidea kézimunkacsoportok, egyesületek tagjai is. A vendégek tökből hagyományos recept szerint készített finomságokkal érkeztek, a helyszínen a különböző étkek receptjének cseréje is folyt. A vendégló egyesület a közös ebéd, a kolbászos krumplipaprikás hozzávalóiról és elkészítéséről gondoskodott. A kukoricafosztás menetét Hegyellai Ágnes által termelt dísztökökből és díszkukoricákból álló összeállítás jóvoltából őszi terménybemutató, majd műhelymunka is kísérte. A műhelymunka során, amelynek célközösségét a gyermekek képezték, tökfaragás zajlott, kukoricaszárból, kukoricahaj és csutka felhasználásával játékokat alkottak, virágok készültek, foglalta össze Simon Julianna, a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat koordinátora. Kiemelte: az őszi terménybetakarítás legszebb mozzanataként idézi gyermekkori emlékeinek sorában a tengerihántást, amely maradandó élményt jelentett felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Mint emlékeztetett: a nagylány sorba kerülő leányoknak jó alkalom volt az ismerkedésre, beszélgetésre, az aprajának a mesehallgatásra, bújócskára meg hempergésre a csuhéjban. Simon Julianna a töklámpással lopakodó legénykékről is megemlékezett, akik kihasználva az alkalmat, udvarolgattak a nagyobb lányoknak, a kisebbeket meg ijesztgették.
