Három emberi sorsról olvashat a kötetet kezében tartó olvasó. Egy pacséri, egy Pacsérról az Óperenciás-tengeren túlra és egy – nem egészen olyan messziről, de azért mégis – idegenből erre a vidékre, pontosabban a Pacsérral szomszédos Bácskossuthfalvára került ember életéről. Az első két történet igazándiból a XX. század első felében élt bácskai szegény emberek, a két kezük erejére támaszkodó napszámosok mindennapjait örökíti meg, bepillantást engedve vidékünk akkori gazdasági és társadalmi viszonyaiba. A harmadik élettörténet nem a kétkeziek világába kalauzol el bennünket. Sokkal inkább az azt elhagyók, a XIX. század végén azt feledni vágyók, a minden, még becstelenség árán is felfelé kapaszkodók világába. Érdekes tanulságokat vonhat le magának, aki az élettörténeteket figyelmesen végigolvassa. A szerző, Pénovátz Antal e szavakkal ajánlja legújabb könyvét az olvasó figyelmébe, mely 2013-ban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában az Emlékezet sorozat nyolcadik köteteként Sorsok, emberek, nem mindennapi életek címmel jelent meg.
A napokban megtartott bácskossuthfalvi könyvbemutatón a Moravicai Értelmiségi Fórum zsúfolásig megtelt termében Crnkovity Gábor, a MÉF elnöke köszöntötte a megjelenteket és beszélgetett a szerzővel, néhány részletet pedig a szerző lánya, Pénovátz Éva olvasott fel a könyvből.
Crnkovity felhívta a figyelmet arra, hogy a memoárirodalom egy újabb darabját tarthatjuk kezünkben, melyben megjelenik pozitív értelemben a vidék íze, illata, és a lélektani háttér is figyelmet érdemlő. A szerző lábjegyzetek segítségével és korabeli fotókkal teszi érthetővé a mai fiatal olvasók számára is a múlt század első felének mindennapjait bemutató leírásokat.
A könyvbemutató közönségének legnagyobb hányadát a helyi általános iskola nyolcadikos és hetedikes diákjai képezték, számukra is élmény volt, ahogyan Pénovátz Antal a könyv születéséről mesélt. Megtudtuk, a Topolya és Környéke hasábjain jelent meg egyik balladagyűjtése, és Farkas Julcsa balladája postán eljutott Brazíliába, majd onnan reagált rá az 1929-ben Pacsérról kivándorló Tóth Ferenc. Levelezésük 1970-ben kezdődött, és az évek során a négy osztályt fejezett férfi színes élettörténete is kirajzolódott. A Brazíliai levelek és más visszaemlékezések az életet mindig a derűsebb oldaláról néző Tóth Ferenc leveleit tartalmazza, a második történet pedig a születésétől a haláláig szülőfalujában élő, kivételes megfigyelő – és elbeszélőkészséggel megáldott Markus Lajos visszatekintése életére. A Negyvenévi egyházi szolgálat „jutalma” a XIX. és a XX. század fordulóján Bácskossuthfalván lelkészi szolgálatot teljesítő Hetesy Viktor visszaemlékezése, meghurcoltatásának elbeszélése, melyből a többi között a jelenlegi parókia építésének története is kirajzolódik, és azt is megtudjuk, hogy hogyan és mikor kerültek a búboskemencék helyébe vaskályhák az egykori iskola osztálytermeibe.
A kötet végén Pénovátz Antal néprajzkutató, helytörténész, a tanári pályájának egy szakaszában, a 1960-as évek végén, az akkori nyolcadikosos tollából született életrajzi iskolai dolgozatokat ad közre, melyek szintén tanulsággal szolgálhatnak.
