A topolyai Múzeumi esték elnevezésű előadássorozat idei hatodik előadása a biológiai inváziókkal foglalkozott. Miklós Csongor köszöntőszavai után Sihelnik József természetvédelmi mérnök, az Arcus Környezetvédő Egyesület tagja értekezett erről a cseppet sem új jelenségről, amely leggyakrabban negatívan érinti egy-egy terület növény- és állatvilágát. Mint bevezetőjében elmondta, azért döntött e téma mellett, hogy tisztázzon bizonyos fogalmakat, ugyanis tavaly a laikusok a rágcsálók inváziójáról beszéltek, viszont a jelenség nem invázió volt, hanem gradáció, ami természetes folyamatnak tekinthető, és egyes állatfajok egyedszámának különböző okokra visszavezethető megugrását jelenti. Az invázió ezzel szemben egy, a területen nem őshonos növény- és/vagy állatfaj megjelenését, meghonosodását és esetenként rohamos terjedését foglalja magában. Sihelnik előadásában olyan fogalmakat világított meg, mint őshonos faj, jövevényfaj, özönfaj, kultúrszökevény faj, átalakító (transformer) faj, ójövevény és újjövevény, behurcolás, bevándorlás, meghonosodás. A biológiai inváziónak számos oka lehet, a gyarmatosítás, a mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat, sőt például a vörös fülű ékszerteknős esetében a hobbiállattartás is, de sokszor a véletlen is közrejátszott. Külön érdekességnek számít a nehezen megközelíthető szigetek élővilága, hisz ezek a területek bővelkednek endemizmusokban, vagyis olyan fajokban, amelyek csak egy könnyen behatárolható helyen élnek. Ezek fokozottan veszélyeztetettek, mára 80 százalékuk kihalt vagy fenyegetett. Ilyen példa Új-Zéland, amely Sihelnik szavaival élve a legszomorúbb történet, hisz az ember megjelenése óta, az általa véletlenül vagy szándékosan behurcolt fajok miatt számos növény- és állatfaj kipusztult. Itt kell megemlíteni a Stephens-szigeti álfakuszt, amely fajt egyetlen állat, a világítótorony őrének macskája pusztított ki. A különböző növények és állatok inváziója elleni védekezésnek gazdasági vetületei is vannak, hisz a gyomnövények és a kártevők jelentős hányada nem az őshonos fajok közül kerül ki. A mezőgazdaságra gyakorolt káros hatás mellett ezek a fajok veszélyeztetik egy-egy vidék őshonos élővilágát, így a selyemkóró, a bálványfa és az amerikai alkörmös is szinte minden mást növényt kipusztít maga körül. Talán kevesen gondolnák, de a fehér akác is Amerikából került vidékünkre, és terjedését szabályozni kell, annak ellenére, hogy méze hungarikumnak lett nyilvánítva. Az állatok közül megemlíthetjük a pézsmapockot, a burgonyabogarat, a biológiai védekezés céljából behurcolt harlakinkaticát, amely ráadásul csíp is, a szürke mókust, amely ugyan nálunk még nem telepedett meg, de olyan helyeken, ahol jól érzi magát, kiszorítja az őshonos mókusfajtákat, vagy éppen a már említett házi macskát, esetleg a vizeinkbe telepített törpeharcsát vagy ezüstkárászt. Az Arcus és a Művelődési Ház közös szervezésében megrendezésre kerülő előadássorozat következő epizódjára jövő héten kedden tizennyolc órától kerül sor. A Hogyan képzeljük Topolyát!? elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen minden résztvevő kifejtheti véleményét a témával kapcsolatban szakemberek és a községi illetékesek jelenlétében.
