Ezzel a két mondattal fejezte Bellányi János, a topolyai Szarvasmarha-tenyésztők, Tejtermelők és Állattenyésztők Egyesületének elnöke összefogásra sürgető Facebook-bejegyzését.
Az összefogásra a termelők utóbbi időben egyre szaporodó gondjai miatt lenne szükség, hisz az eddigi próbálkozások mind hatástalanok maradtak. A kapkodva megejtett felvásárlások csak ideiglenes megoldást jelentettek, az ígérgetéseknek pedig se vége, se hossza. Topolyán két tejgyár, a zombori Somboled és a szabadkai Imlek működtet átvevőt. Május 15-étől, az előzetes bejelentések szerint két héten át a szabadkai gyár nem veszi át a tejet, ami körülbelül napi háromezer liter felesleget jelent. A tejgyár ezt a lépését nem indokolta meg, sőt a bezárás előtt végzett laboratóriumi vizsgálat azt mutatta ki, hogy a tej minősége kiváló. Ez a szüneteltetés nemcsak a várost érinti, hanem több, községünkben lévő települést is, Njegoševót, Zentagunarast, Gunarast. A Bellányi Jánossal és Mikuska Csabával, az egyesület tagjával folytatott beszélgetésből megtudtuk, hogy községünkben naponta körülbelül 20 000 litert termelnek, aminek megközelítőleg felét az 1–20 tehénnel rendelkező gazdaságok adják. A szervezet becslése szerint 140 ilyen kisgazdaság létezik községünkben, tehát a helyzet mintegy 500 embert érint közvetlenül. Mint mondták, más mezőgazdasági ágazatokban is nagy gondok vannak, viszont a tejtermelés az az ág, amely napi szinten szembesül a problémával, ugyanis a teheneket mindennap meg kell fejni, és a kisgazdák a tejet nem tudják hosszú ideig tárolni.
– A napokban felvettem a kapcsolatot az összes létező tejgyárral a környéken – meséli Bellányi –, de egyik sem volt hajlandó még csak ideiglenesen sem felvásárolni azt a tejet, amit a szabadkai tejgyár nem vesz át. Most szükségmegoldásként a zomboriak átveszik, viszont a kapacitásuk nem teszi lehetővé, hogy mindet felvásárolják. Reggel elvittek 1900 liter tejet, és most (délelőtt 10 órakor) megint van nálam több, mint ezer liter. Ehhez tudni kell azt is, hogy a tejgyárból csak minden másnap jönnek ki, a mi medencénk pedig maximum 1700 litert tud tárolni. A kistermelők viszont nem tudják megfelelően tárolni a tejet, és két nap után jószerivel át sem veszik tőlük.
Mikuska elmondása szerint a termelőket rákényszerítik, hogy az előállítási ár töredékéért, 15–20 dináros literenkénti áron adják el a tejet, csak hogy ne romoljon rájuk.
– Viszont most már olyan rossz helyzetben vannak, hogy többen szükségét látják annak, hogy láthatóvá tegyék nehéz helyzetüket, egyesek radikális megoldásként arra is hajlandóak lennének, hogy a központban öntsék ki a tejet. Hogy ezt elkerüljük, szükség van arra, hogy felszólaljon maga a vezetőség is, amely esetünkben a Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége, amely több, mint hatvan szervezet ernyőszervezeteként működik, hisz csak akkor van értelme az egésznek, ha a termelők egységesen és szervezetten tudnak fellépni – nyilatkozta Mikuska Csaba.
Korábban már írtunk arról, hogy a termelők szerint egy községi tejfeldolgozó üzem létesítése megoldást jelenthet a problémára, viszont ez nagy befektetést igényelne, a gazdáktól pedig nem szabad elvárni, hogy eladják a földjüket vagy az állataikat. Kényszermegoldásként az is felmerült, hogy a sertéshizlalásban hasznosítanák a felesleges tejet, hisz a körülbelül harminc dináros literenkénti árral mindkét fél jól járna. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy mindenki ujjal mutogat a másikra, de leginkább a termelőkre, akik talán a legkevésbé tehetnek a kialakult helyzetről.
