Az utóbbi években a rendszeresen megrendezett Toleranciatábor kapcsán időnként úgy emlegették Topolyát, mint a tolerancia fővárosát. Az évek során természetessé vált, hogy a tábor néhány napja alatt a Duna menti országokból érkező fiatalok törték meg városunk csendjét, csoportokban ültek a kávézókban, fagyizókban, esténként pedig a rendezvény kísérőprogramjaként szabadtéri koncerteket tartottak neves előadók közreműködésével. A legújabb hírek szerint az idei tábor programjáról ma tartanak sajtótájékoztatót, és a jövő héten kerül megrendezésre.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, míg a városon átbiciklizve időnként olyan utcanévtáblák kerülnek az utamba, amelyeknek a magyar nyelvű feliratát leragasztották vagy lefestették. Mindezt ott, ahol évek óta hatalmas összegeket áldoznak egymás és a másság elfogadására, a különböző kultúrák megismertetésére és az egymás melletti békés együttélés kötelezőérvényűségére. Úgy látszik, néhányan immúnisak ezekre az értékekre, és még mindig akadnak olyanok, akiket zavar az „idegen” nyelvű felirat, még akkor is, ha tisztában vannak azzal, hogy a beszélői semmiben sem különböznek tőlük, sőt egy éppen a szomszédságukban élnek. A korábbi években többen támadták a tábort, kétségbe vonták pozitív hatását, jelentőségét. Az itt látható táblák alapján azt is megállapíthatnánk, hogy a tábor talán tényleg nem érte el a kellő hatást. Viszont a másik oldalról is megközelíthetjük a dolgot, és támogatnunk kell a tábort, hogy a toleranciát ne csak évente néhány napig népszerűsítsék, hanem folyamatosan és még nagyobb hangerővel, hogy egyszer, talán a nem túl távoli jövőben senkit se zavarjon a magyar nyelvű felirat, és természetes legyen, hogy az osztrák, szlovák, magyar, horvát, szerb, román és bolgár zászlók alatt kétnyelvű feliratok is megtalálhatók.
