A bácskossuthfalvi 9+1 Nemzetközi Művésztelep közel 45 éves múlttal rendelkezik, és 20. alkalommal hívták életre mesterműhelyét, aminek a hétvégén tartották táborzáró kiállítását. A négynapos alkotói folyamat házigazdája, illetve szelektora ezúttal Kerekes Sándor volt, aki címként, vagy mottóként a Korlátok hozadéka elnevezést jelölte meg. A találkozó záróakkordja az idén egybe esett a település Szent István-napi ünnepségével, illetve a művelődési ház udvarán első királyunknak emléket állító szobor koszorúzásával. Ennek apropóján a tárlat megnyitójának első perceiben Forró Krisztián telepvezető Bácskossuthfalva Szent Istvánt ábrázoló kőszobrának alkotójáról, Hadik Gyula szobrászról emlékezett meg.
Sutus Áron, a VMMSZ elnöke, és Forró Krisztián telepvezető megnyitják a 9+1 Nemzetközi Művésztelep 20. mesterműhelyét (Kazinczy Paszterkó Diana)
– Hadik Gyula 1925-ben született Nagykikindán, és 2013-ban hunyt el Törökbálinton. Több köztéri szobrot, plasztikát, portrét, kisebb méretű szobrot is készített, stílusát archaizáló jelleg és groteszk hangvétellel jellemzi – hallhatták a jelenlevők, mint ahogy azt is, hogy a 9+1 mesterműhelyének alkotói folyamatában 16 képzőművész vett részt, Szabadkáról, Topolyáról, Újvidékről, Zentáról, Kanizsáról, Csantavérről, Székelykevéről, Karlócáról, illetve Szolnokról érkeztek az alkotók. Ezt követően Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke méltatta a művésztelep jelentőségét, a mesterműhely alkalmából született munkákat.
– Sokan szinte haza járunk Bácskossuthfalvára, és a 9+1 művésztelepre, és ehhez az érzésez kellett a néhai órásmester, id. Novák Mihály szellemisége. Illetve mindazok a társalapítók, akik a mai napig jelen vannak valamilyen formában, meg azok is, akik immár odafentről szervezik a találkozókat, és azt a csodát, amibe a fiatalokat is igyekeznek belevonni a közös alkotás, az átbeszélt éjszakák alkalmával. Kerek számok, közel 45 éve alapították a művésztelepet, a mesterműhely 20 évét ünnepeljük. Csakhogy vannak alkotók, akik már tudják, hogy az idő gyakorlatilag mérhetetlen, és az egyszerre, és a múlhatatlanul zajlót kell tudni megérteni és megérezni. Az egymásra hajló és megmásíthatatlan rétegeket, az elfedést és felmutatást, a szerető vigasztalás színeit kell tudni megragadni. Azt a kitárulkozást, azt a völgy-tó partot, azt a tekintetet és organikusságot, annak folyamát és origóját, amelyek fái és fellegei túlnőnek bennünket. A hullámonként felzúgó szülőtájat, az aszályos út, a kukoricaszár csonkját, éber hitünk, és madaraink, imánk magocskáit. Az egyetlen vízszintesen önmagába hajlását, mértanivá gravitáló líráját, a múlás és keletkezés közös jelölhetőségének nyelvét megérteni, mint ahogy az áttűnő létet, és az emlékezés áttetsző melankóliáját. Azt megérteni, hogy a testből ágak nőnek, és azon az ég madarai lelnek nyugalmukra. Vajon mindebből mi lehetséges? Nézzünk csak körbe, hiszen a mesterműhely tizenhat alkotója vall erről a vásznakon. Munkáik gyakorlatilag egy-egy kereső útról szólnak, a mindenség lüktető hozadékai – fogalmazott egyebek mellett a VMMSZ elnöke a 9+1 mesterműhelye alkalmával született alkotásokból nyílt tárlat megnyitóján.
