dr. Szőke Anna
Két évtizede rendezik meg kétévenként Kecskeméten az Európa Jövője nevű nemzetközi gyermektalálkozót, amelynek egyik kitüntetettje dr. Szőke Anna néprajzkutató, a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnöke lett. A hónap elején átadott kitüntetésről és a találkozóról kérdeztük dr. Szőke Annát.
– A találkozót legtöbben Csiperó néven emlegetik, de nem ez a neve. A Csiperó a találkozó kabalamadarának a neve. Az idén 26 ország 36 településéről fogadták a kecskemétiek a több mint ezer gyereket és kísérőiket. Most már nemcsak Európából jöttek vendégek, hanem Japánból Koreából, Ausztráliából és Kanadából is. A találkozóra engem és egyesületünket 1995 óta rendszeresen meghívnak, és nagyon sok vajdasági település fiataljait küldtük el a rendezvényre. Kishegyesről két alkalommal küldtünk csoportot, de mentek Nagykikindáról, Udvarszállásról, Fejértelepről (Šušara), Magyarcsernyéről és Újvidékről is.
O Hogyan jutottak el a találkozóra először?
– A kishegyesi Petőfi Művelődési Egyesület betlehemező csoportjával voltunk 1994 decemberében Kecskeméten a betlehemes találkozón. A zárónapon egy bábelőadáson vettünk részt, és amíg az előadáson voltunk, feltörték a mikrobuszunkat és mindenünket elloptak. Volt persze sírás, meg kétségbeesés, mint amilyen ilyenkor lenni szokott, jött a rendőrség, kihallgattak bennünket, és három nap múlva végre jöhettünk haza. A kárt a HTMH megtérítette, de kaptam egy levelet Katona László polgármestertől is, aki elnézést kért a történtekért. A válaszomban arra kértem, hogy kárpótlásként hívjon meg bennünket a III. Európa Jövőjéért Nemzetközi Gyermektalálkozóra. A találkozó szórólapja ugyanis a betlehemes fesztiválon került a kezembe. A polgármester eleget tett kérésünknek és egy évre rá, július 8-a és 12-e között Pipacs néptánccsoportunk a kecskeméti találkozó vendége volt. El kell mondjam, hogy ennek a csoportnak volt a tagja 1995-ben többek között Rúzsa Magdi, akit az idén felkértek legyen a Csiperó nagykövete. Nem szeretnék azonban elfeledkezni azokról a „nagykövetekről” sem, akik szülőfalujukban fejtenek ki hatalmas munkát megmaradásunk érdekében, Patyarek Orsolyáról, Patyarek Csabáról, Utasi Péterről, Kátai Annamáriáról, Harmat Beátáról, Kovács Hannáról, Mészáros Kurnyák Mártáról. Nagyon büszke vagyok rájuk, de ugyanígy a nagykikindai vagy udvarszállási gyerekekre is, akik szintén vállalják, hogy szülőfalujukban őrzik tovább nemzeti kultúránkat.
O Minden évben hárman részesülnek az Európa Jövőjéért Díjban. Milyen megindoklással terjesztették fel erre az elismerésre?
– Az indoklásban többek között a több évtizedes kulturális szervezői tevékenységemet említik, mint olyat, aki sokat nyújtott a vajdasági szórványban élő magyar gyerekeknek és pedagógusoknak. Őszintén büszke vagyok erre az elismerésre. A rendezvényről természetesen rengeteget lehetne beszélni, de még egy dolgot szeretnék elmondani. Mivel nagyszámú vendéget fogadnak, a találkozóba bekapcsolódtak a környező települések is. A kishegyesi gyerekek egyik alkalommal Kocséron vendégeskedtek. Ebből a vendégeskedésből alakult ki azután a testvértelepülési kapcsolat a falu és Bácsfeketehegy között.
