Koszorúzással egybekötött megemlékezést szervezett Bácskossuthfalván a Monográfia Helytörténeti Egyesület a helyi közösség és az Id. Kovács Gyula Általános Iskola diákjai közreműködésével, a háborúkban elesett falubeli áldozatok tiszteletére.
A rendezvényen Papp László tanácselnök köszöntötte a megjelenteket, majd elsőként az I. világháborúban elhunyt katonák tiszteletére emelt építmény előtt mondott megemlékezést Nagy Tibor történész, aki elsősorban a diákokhoz intézett szavaival felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékműveken olvasható nevek valaha a falu lakosai voltak, a jelenlevők egyikének-másikának az elődei, akikre az utókornak tisztelettel kell gondolnia.
– Az első világháborút megelőzően két emberöltő is eltelt háború nélkül, és egy gazdaságilag is felívelő békés korszakot éltek meg az emberek, ezért is hatott akkora pusztító erővel a lakosságra a családokat érintő veszteség. A második világháborúban voltak, akik meggyőződésből hitték, hogy a szocialista ideológia mentén egy jobb társadalmat tudnak teremteni a munkásmozgalom tagjaként. A Petőfi brigád 1944-es kényszerbesorozása alkalmával 1200 környező és helyi fiatalt is bevonultattak, és közülük sokan nem tértek haza – tette hozzá Nagy Tibor, aki felhívta arra is a figyelmet, hogy e mellett az emlékmű mellett elférhetne azon a helyszínen egy-egy emléktábla az 1941–45-ös időszak között a keleti fronton elesett falubeli honvédekre emlékezve vagy a ’44-ben elhurcolt közel félszáz zsidó emléke előtt tisztelegve, továbbá az azt követő ’44-es vérengzésnek áldozatul esett hét-nyolc helyire, aztán a félszáz lélekszámú svábsághoz tartozott egykori bácskossuthfalviakra gondolva, illetve mindazokra a ma már feledésbe merült egyénekre, akik valaha a faluban éltek, de áldozatai lettek a vérontásoknak. A főhajtást a helyi általános iskola diákja, Hallgató Gyöngyvér és Maruzsenszki András József irodalmi-zenés közreműködése tette ünnepélyesebbé.
