Bíró Ákos
Bíró Ákos: Nem szoktunk farsangolni, sem bálokba járni. A bálokon, rendezvényeken legfeljebb szakácsként veszek részt, de egyébként nem járunk ilyen mulatságokra. Talán ha lennének olyan farsangi bálok, mint amilyenekről az idősebbek mesélnek – tuskóhúzással, a szalmabáb égetésével, és a folyón való leeresztésével, meg bőgőtemetéssel –, akkor lehet, hogy én is kedvet kapnék hozzá, mivel az lenne az igazi farsangolás.
Talpai András
Talpai András: Nem járunk bálokba, a családunkban ez sosem volt szokás. Ennek ellenére a fiatalok, az általános iskolások, meg a művelődési egyesület tagjainak felvonulását nagyon szívesen megnézem, és jókat derülök a legötletesebb álarcokon. Magam azonban sohasem vettem részt ilyesmiben, őszintén szólva nincs is nagy kedvem hozzá. Nézőként, bámészkodóként viszont továbbra is jelen leszek, és ha lesznek rendezvények, azokat megnézem.
Hajdú Imre
Hajdú Imre: A mi családunkban sohasem volt hagyomány külön megemlékezni a farsangról, és bálokba járni. A farsangot nálunk valójában a cég napja jelenti, vagyis ez helyettesíti. Február elején van ugyanis munkaszervezetünk napja, s ilyenkor tartunk egy zártkörű zenés mulatságot, nekünk ez jelenti a farsangot. Bálokba korábban sem igen jártunk, és mostanában sem szoktunk.
Sándor Margit
Sándor Margit: Régen – mint akkoriban minden fiatal – én is sokat jártam bálba, a farsangiba is természetesen. Akkoriban ennek külön szépsége, varázsa volt, készültünk is rá. Manapság nem szoktak még farsangi bálokat sem szervezni, így azután a farsangolás nem igazán hagyomány. Egyedül az iskola ápolja ezt a tradíciót, és a gyerekeket, a kisiskolásokat szívesen megnézem minden alkalommal, amikor felvonulnak.
