Vajon kihajt-e a megrágott fa vagy sem? Nem lehet még felbecsülni, mekkora lehet a vadkár.
Újabb húszezer facsemete kerül idén tavasszal a kishegyesi határban elültetésre, ami, ha lényegesen nem is, de részben mégis javít a helyzeten, hogy a község azon vajdasági községek egyike, ahol a legkevesebb fa van a határban.
A munkát a hónap végéig tervezik elvégezni, mert ahogyan Csóré Róbert polgármester mondja, a később ültetett fákkal sok a baj, a folyamatos locsolás ellenére is gyakran kiszáradnak. Mindenki tudja, hogy az ősz sokkal alkalmasabb lenne az ültetésre, de a faiskolák csak decemberben tudták leszállítani a facsemetéket.
Tavaly is nagyszabású fásítás folyt, nem kevesebb mint 16 ezer fát ültettek el az utak mentén. Ezeknek egy része – a korán érkezett hőség miatt – a folyamatos locsolás ellenére kiszáradt. Elsősorban az akác- és eperfákat tizedelte meg a szárazság. A télen a nyulak is jelentkeztek sokkal nagyobb számban mint korábban, de nyilván közrejátszott az is, hogy a hetekig tartó hótakaró miatt csak a fák kérgéhez fértek hozzá.
– Nem tudjuk még felbecsülni, mekkora lehet a vadkár, ez csak akkor lesz nyilvánvaló, ha látjuk, kihajt-e a megrágott fa vagy sem. A decemberben leszállított facsemetékből először pótoljuk a szemmel láthatóan kiszáradt fákat, de kisebb erdőket, vagy inkább ligeteket is megpróbálunk kialakítani. Ezt olyan helyeken, olyan kiszögelléseknél végezzük, amelyeket nemigen tudnak megművelni, viszont néhány fa és bokor rengeteget jelenthet az állatoknak, különösen a madaraknak. Az állami földek között is sok ilyen apró terület van. Összesen ez a terület nem több 5–6 hektárnál, de ezek a kis oázisok is sokat jelentenek majd. Nagyobb mennyiségű fát akarunk elültetni az úgynevezett Welker-tanya körül. A dűlőutak mentén csak ott fásítunk, ahol az állami földek vannak, és a nagy parcellák, amelyek művelése közben nincsenek útban a kis fák. Megegyeztünk a vadászokkal is, hogy a tulajdonukban levő területeken is ültetünk fákat. Másutt is fásítunk, de amíg nem születik megállapodás a gazdákkal, csak a dűlőutak kereszteződéseibe ültetünk minden sarokra egy-egy fát – mondta a polgármester.
A facsemeték fajtáját illetően az idén is a legtöbb az akác és a pusztai szil, őket követi a kőris és a köztudottan jó mézelő evódia. Egy másik pályázatból sikerült díszfákat is vásárolni, amelyeket a települések utcáin és parkjaiban ültettek el. A Tartományi Mezőgazdasági Titkárság pályázatán nyert összeg 2,8 millió dinárt tesz ki, és a sikeres pályázáshoz nemcsak az járult hozzá, hogy az adományozó minden alkalommal elégedett volt az eszközök felhasználásával, hanem az is, hogy a község rendelkezik egy részletesen kidolgozott fásítási tervvel, amelyet a tartományi intézmények is jónak tartanak, és ehhez is tudják viszonyítani az elvégzett munkát.
