A félig üres virágtartó (Fotó: Papp Imre)
A kishegyesi Női Fórum tagjai a napokban önkéntes munkával rendbetették a községháza körüli és a központban található virágtartókat, és virágot is ültettek. Néhány növény azonban máris eltűnt.
Kezdek egy kicsit kételkedő lenni közmondásaink nagy igazságait illetően. Az „aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” mondásunkkal meg egyenesen vitába is szállok. Legalábbis szeretném egy kicsit relativizálni. Mert igenis lehet rossz ember a virágkedvelő, de fogalmazhatnék úgy is, hogy a virág szeretetének is vannak változatai.
A kishegyesi nőszervezet tagjai a múlt héten, akárcsak a korábbi esztendőkben önkéntes munkával rendbe tették a községháza körüli és a központban található virágtartókat és virágot is ültettek beléjük. Ez egyfajta virágszeretet, gondolom sokunk számára ez az a virágszeretet, amiről a közmondás is szól. De van egy másfajta szeretet is, amelyik viszont fogja ezt a virágot, és elviszi magának haza. Ez az a fajta szeretet, amelyet a fentivel szemben nagyon torznak tartok. Mint mondtam, nem ez az első eset, hogy ilyen sorsra jut a Női Fórum tagjainak igyekezetének terméke, a korábbi években is csak imitt-amott maradt a virágokból, de sajnos nemcsak a virágok jártak már így. Egyik évben, amikor a parkba ültettek díszfákat, szinte az utolsó szálig eltűntek. Ennek az vetett véget, hogy a község nagyobb mennyiségű facsemetét ajánlott fel a polgároknak ingyenesen. És érdekes megjegyezni, hogy a csemeték ugyan gazdára találtak, de nem mondhatni, hogy pillanatok alatt szétkapkodták őket. Izgalmasabb talán ellopni? Valóban nem jut eszembe egyetlen épkézláb magyarázat sem, mert hogy nem az értéke miatt tették, arra megint mérget lehet venni. Egy doboz cigaretta árába sem kerül az árvácska, amit hazavittek.
Az is lehet azonban, hogy ez a fajta „virággyűjtés” nem is most kezdődött, hanem jóval korábban. Gyerekkoromban halottak napja táján hallottam nem is egyszer odahaza, hogy ezt vagy azt rajtakapta valaki, hogy lopja a virágot mások hozzátartozóinak sírjáról. Nagy szégyennek számított ez akkoriban, mert mint mondták: hogyan tiszteli az a saját halottait, aki lopott virágot visz a sírjukra? Azelőtt gyakori látvány volt szépen gondozott kis virágoskertet, vagy virágsort is látni a takaros házak előtt. Lehet, hogy a mi nemzedékünkből már kiveszett ez a fajta igény, de tartok attól, hogy a „mások virágainak kedvelői” is belesegítettek abba, hogy eltűnjenek a virágok. Nem véletlen, hogy manapság már csak olyasmi kerül az utcára, mint a rózsa, amit alkalmi megkívánója gyorsan otthagy, az első markolás után.
