Sípos Sándor: – Szerintem a Krivaja ma is igen szennyezett. Természetesen nem olyan mértékben, mint amennyire a kilencvenes években, amikor még a békák sem tudtak megélni benne. Halak viszont most sincsenek nagyobb számban benne. Pedig nagyapám mesélte, hogy annak idején szabadidejében gyakran halászott és még megrendeléseket is fogadott. Nyilvánvaló, hogy volt hal bőven.
Sztojity Ferenc: – Gyerekkoromban, mivel közel laktunk a folyóhoz, gyakran halászgattam, pecázgattam. A kilencvenes években azután szinte teljes egészében kihalt az élet a folyóban, és alig vártuk, hogy megjelenjenek a békák, jelezve, hogy újból van élet a vízben. Szerintem nagy gond, hogy évtizedek óta nem tisztítják a folyót a településen. Jó lenne, ha erről mindannyian dönthetnénk.
Kerepes Árpád: – A víz most kétségtelenül tisztább, mint évekkel ezelőtt, amikor már nemcsak az állatvilágot, hanem a növényeket is veszély fenyegette. Mindannyian örültünk, amikor megjelentek a békák, majd ezt követően a halak is, bár nyilvánvaló volt, hogy ez elsősorban annak köszönhető, hogy leálltak a folyó mentén üzemelő, szennyezést okozó gyárak. A határt járva látom, hogy Topolya és Szikics felé is tisztítják a folyót, egyedül a településen belül nem. Ez megbosszulhatja magát.
Dr. Radmila Marković: – Úgy látom, hogy lényegében nemigen változik a helyzet. A folyó gyakorlatilag mindig szennyezett, hol jobban, hol kevésbé. Talán el sem hiszik egyesek, hogy sokunk ennek ellenére ebben a folyóban tanult meg úszni, nyaranta lejártunk fürödni és sokan halásztak is benne. A legnagyobb gondunk az volt, hogy ránk ragad egy-egy pióca.
