A Moholi úti gödör az autóút mellett (fotó: Papp Imre)
Az utóbbi néhány évben szinte minden tavasszal sok facsemetét ültetnek el a kishegyesi községben. Van is mit pótolni, hisz a község három településének határa a fák számát illetően még így is Vajdaság egyik legkopárabb része. Tavaly húszezer fát ültettek el, az idén tavasszal (a napokban fejezték be az ültetést) újabb harmincezer facsemete került földbe.
– Minden évben pályázunk és rendszerint decemberben tudják leszállítani a faiskolák a kért mennyiséget, így az ültetés mindig tavaszra marad. A fákat a tartományi környezetvédelmi és mezőgazdasági titkárságok pályázatain kaptuk, azzal, hogy nekünk is hozzá kell járulnunk. Az előző években nagyon rossz tapasztalatunk volt azzal, hogy az utak mentén fásítottunk, kiszántották, eltörték, a vadak megrágták... alig maradt belőlük. Ezért úgy határoztunk, hogy a fákat azokon az állami földeken ültetjük el, amelyeket az eddigi bérbeadások alkalmával egyetlen egyszer sem sikerült bérbe adni. Várhatólag a napokban eljön hozzánk az erdészeti felügyelő, jegyzőkönyvet készít a befásított területekről és azután ennek alapján az illetékes hatóság erdővé is nyilvánítja az adott területet. Most van folyamatban az említett területek kataszteri lapjainak előkészítése – hallottuk Csóré Róbert polgármestertől, aki annak idején, mint az egyik környezetvédelmi szervezet elnöke, részt vett a kishegyesi fásítási tervek kidolgozásában.
A területek többsége kisebb, néhány hektáros parcellákat jelent, amelyek nem keltették fel a földművesek érdeklődését.
– A legnagyobb terület, mintegy öt és fél hektár, a Moholi úton van, az autóút mellett levő úgynevezett gödör, ahonnan a földet bányászták az útépítéshez. Ez mintegy 5,5 hektáros egybefüggő terület, ahol nemcsak fákat, hanem nagyon sok bokorfélét is elültettünk. A fák közül a legtöbb a pusztai szil, az akác és a tölgy, a bokorfélék közül pedig előnyben részesítettük azokat, amelyeknek termését a madarak szívesen fogyasztják. Tavaly ugyan többnyire kedvező volt az időjárás, nem sokat kellett locsolni a kis fákat, s talán ennek is köszönhető hogy 80–90 százalékuk életben is maradt. A legtöbb a vadkár, és sokkal kevesebb az, amelyet kiszántottak, kitörtek vagy kiégettek (tarlóégetéskor). A gondozásra azonban figyelmet kell továbbra is fordítani, ami nemcsak locsolást jelent, hanem a terület kaszálását is, nehogy a gaz befojtsa a fiatal fákat – mondta a polgármester.
Továbbra is gond, hogy mi lesz a határban levő dűlőutak fásításával, hisz úgy tűnik, hogy sziszifuszi munka: amit nem törnek el, nem szántanak ki, nem perzselnek fel, azt megrágják a vadak. A polgármester szerint talán az lesz majd a megoldás, ha a fákat szétosztják a termelők között és ők ültetik el tetszés szerint a földjeik előtt.
