A vezetékhez érő ágak hibásak a biztosítékok gyakori kiégéséért? (Fotó: Papp Imre)
A közvilágítás az utóbbi évek nagyobb beruházásainak sikertörténete a Kishegyes községben. Nemcsak azért, mert a rekonstrukció folyamán kicserélték a nagyfogyasztású lámpákat energiatakarékosakra, hanem azt is sikerült elérniük, hogy megduplázódjon az égők száma, vagyis minden karóra kerüljön világítótest.
Ugyanakkor a költségek maradtak az évekkel ezelőtti szinten, s más gond is akad.
Egyesek talán azt is mondhatnák, hogy fényárban úsznak az utcák, de azért ez még sincs egészen így, hiszen az új égők teljesítménye elmarad a régiekétől. Az viszont kétségtelen, hogy lehet látni az esti sötétedés után. Ahogyan a csere idején érveltek: az utcai világítás nem arra való, hogy olvasni lehessen a fényénél, hanem hogy legyen annyira világos, hogy közlekedni lehessen zseblámpa nélkül is. Ehhez hozzátartozik még az is, hogy sikerült egy saját fejlesztésű automata ki- és bekapcsoló rendszert kialakítani, ami tovább csökkentette a költségeket.
Egyszóval: égnek az égők, csakhogy nem mindenütt. Például Kishegyesen a Deák utcában kezdettől fogva botorkálunk. Korábban – úgy hallottam – a Fő utca egy részén és a Vasút utcában is voltak gondok, de azokat megoldották. Ezzel szemben a Deák utcában pontosan egy hónapja nincs világítás. Amióta felszerelték az új lámpákat, rendszeres „vendég” voltam a helyi közösségben hibabejelentés ügyben. Néhány nap után megjavították, aztán két-három napig égett, majd ezt követően megint hetekig tartott a sötétség. Nemrégiben a világítás átkerült az út- és telekügyi közvállalat hatáskörébe. Természetesen nekik is szóltam, és ezúttal újabb magyarázatot is kaptam az okokat illetően: arra hivatkoznak (már nem is tudni, kik), hogy a vezetékhez érő ágak a hibásak a biztosítékok gyakori kiégéséért. De javítani nem javították meg. Azt ígérték, hogy hamarosan elkezdik a fák nyesését. Ezzel a magyarázattal viszont egy kicsit úgy vagyok, mint annak idején azzal az érveléssel, amelyet arra kérdésemre kaptam a villanygazdaság egyik felelősétől, hogy miért történnek a pillanatnyi áramszünetek, amelyek nemcsak bosszúságot okoznak azoknak, akik számítógépet használnak, hanem kárt is (nem is szólva a háztartási gépekről). Az volt ugyanis a magyarázat rá, hogy a madarak okozzák a sok rövidzárlatot. Az utóbbi időben szerencsére sokkal ritkább az ilyen kiesés, amiből nyilván arra lehet következtetni, hogy időközben a madarak kihaltak ezen a tájon.
Tényleg nem tudom, kinek címezzem a panaszom, mert az előbb említettek tetejébe még talán a garanciális javítás is esedékes lehet a kivitelező részéről. Amíg ennyi a felelős (és mind egymásra mutogatnak, meg a polgárra, aki elvetemült módon fákat ültet az utcákra), addig a panasz fellengzősen szólva „pusztába kiáltott szó”, de mondhatjuk egyszerűbben, hogy „falra hányt borsó”.
