Több mint harminc éve megfigyelhető, hogy erdei fülesbaglyok választják telelőhelynek Topolyán a város központjában található fákat. A jelek szerint tehát a neve még ugyan erdei, az életmódja azonban már városiasodik. Sihelnik József,a topolyai Arcus Környezetvédelmi Egyesület ornitológiai szakosztályának a vezetője elmondta, hogy a döntően mezei pocokkal táplálkozó ragadozó egyike a leghasznosabb madaraknak. Ahol csoportosan és tartósan megtelepszik, töredékére csökken a rágcsálók okozta kár.
Ez a bagolyfajta az ember közelségét is jól tűri. Topolya központjában több mint harminc éve átlagosan 70–100 egyed telel. Egy évben 191 egyedet számoltak meg, ami rekordnak számít. Az éjjeli ragadozó madár kedvelt hálófája a nyír és a fenyőfélék. Sihelnik rámutatott, hogy a mezei pocok a bagolyfaj legjelentősebb zsákmányállata. Mivel Topolya környékén ez a leggyakoribb és legnagyobb tömegben megtalálható károkozó rágcsálófaj, rendkívül hasznos ezeknek a baglyoknak a rágcsálóirtó tevékenysége. A megfigyelések szerint a három téli hónap alatt egy tonna rágcsálót is elfogyasztanak a fülesek.
Az egyesület a baglyok megfigyelését és gyűrűzését is végzi. Decemberben pedig – már hét évre visszamenőleg – rendszeresen megszervezik a bagolylest, amikor távcsövet állítanak fel, és az érdeklődők számára lehetővé teszik a fákon bóbiskoló madarak alapos megfigyelését. A madarak telelőhelye közelében, a bank és a főtér közötti résen, a Szentháromság-szobortól nem messze kétnyelvű oktatótáblákat helyeztek ki. A korábbi években felhívást tettek közzé, amelyben a karácsonyra megvásárolt gyökeres fenyőfák befogadását hirdették, amelyeket elültettek a szóban forgó területen. A korábbi években sikerült pótolni a hiányzó fákat, ezért idén külön nem hirdették meg az akciót, de ha valaki a töves fenyőt nekik ajándékozza, természetesen elfogadják, és megfelelő helyen el is ültetik.
Topolyán a központi telelőhelyen kívül még néhány helyen megfigyelhetőek a ragadozó madár egyedei. Bácskossuthfalván is rendszeresen telelnek. Vajdaságban a legnagyobb számban a nagykikindai telelőhelyen figyelhetőek meg, ahol évente általában 700-nál is több fordul elő belőlük. Általában fenyőfákkal tarkított városi parkokban, templomkertekben, sőt akár kertes ház udvarán álló fenyőfákon is találkozhatunk velük.
Az erdei fülesbagoly a leggyakoribb bagolyfajtánk. Fészket nem épít, hanem varjúfélék vagy ragadozó madarak fészkét foglalja el, esetleg valamilyen emberi építmény padlására költözik be, majd ott neveli fel fiókáit. Megfigyelték, hogy ahol gyakoriak a varjúfélék, ott a baglyok is szívesebben megtelepednek. A fülesbagoly jellegzetes tollfülei nem igazi hallószervek, csak díszek. Az igazi fülnyílásai a fej két oldalán találhatók, és igen nagyok, mivel a hallása is igen kifinomult, vadászat közben az segíti. Szeme narancssárga. A baglyok szeme igen nagy méretű, és a szemgolyókat nem vagy csak nagyon korlátozottan képesek mozgatni. Ennek kompenzálására viszont akár 270 fokos szögben el tudják forgatni a fejüket. Az erdei fülesbagoly Szerbiában fokozottan védett, természetvédelmi értéke 200 ezer dinár.
Nyitókép: Mintegy hetven erdei fülesbagoly telel Topolya központjában (Sihelnik József felvétele)
