Varga Anna és férje, Kázmér azt mesélte, hogy a múlt hét végén, a szép időt kihasználva, elmentek megnézni a búza állapotát tanyájuktól nem messze. Két kutyájuk, egy sárhegyi és egy puli kísérte el őket. Saját bevallásuk szerint a házi kedvencek – örülve a szabadságnak – mindenfelé szaladoztak, de mindig visszafutottak hozzájuk. Visszafelé jövet azonban hirtelen eltűntek. Nem keresgélték őket sokáig, mert biztosak voltak benne, hogy hamarosan előkerülnek, mint ahogy szoktak. Egy óra sem telt bele, és két lövést hallottak. Előbb azt hitték, vadászat van, de aztán rosszat sejtve elindultak megkeresni a kutyáikat. Meg is találták őket: mindkettőt lelőtték. Ahogyan Anna mondta, a tanya egy időre házőrzők nélkül maradt, pedig a puli még a nyáj őrzésében is segédkezett. Aki lelőtte őket, nyilván látta, hogy gondozott jószágokról, és nem kóbor ebekről van szó, vagyis gondolhatta, hogy véletlenül vannak kinn a határban, nem pedig azért, hogy a vad után szaglásszanak.
Kátai Sándor, a helyi vadászegyesület elnöke hallott az ügyről.
– A rendőrség értesített arról, hogy két kutyát lelőttek a topolyai határban, körülbelül 800–1000 méterre Vargáék tanyájától. A mai napig sem tudom, ki lőtte le őket, a Kishegyes és Topolya közötti határúton történt az eset, így lehettek a topolyai vadászok is. A vizsgálat nyilván választ ad ezekre a kérdésekre. A törvény szerint 200 méterre a lakott területtől vagy a tanyától a felügyelet nélkül hagyott kutyát a határban jogszerűen (engedéllyel) tartózkodó vadász lelőheti. A kóbor állatok egyébként igen nagy károkat okoznak társaságunknak, és sajnos az a helyzet, hogy elszaporodtak, rengeteg kicsapott kutya van a határban, s ezek kénytelenek ott táplálékot keresni. Ilyenkor az apró jószág van leginkább veszélyben, a kisnyulak, a fácánok, nem is szólva arról, hogy gyakorlatilag elűzik a vadat a területünkről. De talán nem is ez a legnagyobb veszély, hiszen ezek nem kicsi, hanem nagytestű kutyák, ezért veszélyesek lehetnek a biciklisekre is. Tudni kell azt is, hogy három kutya már falkaként vadászik, és ellenük a vadnak és az embernek sincs sok esélye. Még veszélyesebb, ha veszett ebekről van szó. Sajnos ez a fertőzés a község határában is gyakran előfordul. Amíg nem történik valamilyen végzetes baleset, addig rendszerint azt mondják, hogy ez csak feltételezés, pedig valós veszély. Mindezek ellenére merem állítani, hogy a kutyák lelövése nem szándékosan történt. Megértem Vargáékat, magam is kutyatenyésztő is vagyok, és tudom, mit jelent egy ilyen háziállat elvesztése, de nekik is meg kell érteniük, hogy az ilyen nagytestű kutyákat nem szabad egy pillanatra sem magukra hagyni, a legjobb, ha a ház körül vannak, lehetőleg elkerítve – mondta Kátai Sándor.
Az ügy remélhetőleg ezzel le is zárul, és mindenki levonja belőle a tanulságot.
