Társas délutánt szervezett a gondozottak számára szombaton a helybeli tűzoltóotthonban a kishegyesi háziápolási és falugondnoki szolgálat, fennállásának harmadik évfordulója alkalmából. A szolgálat a községi szociális stratégia elfogadását követően jött létre. A körülményekről Gordana Radulović, a szolgálat fő koordinátora nyilatkozott az összejövetel előtt megtartott sajtótájékoztatón.
– A 2008-ban elfogadott szociális akciótervben az első célcsoportot az idősek és a betegek képezték, és a számos felmérésből az kristályosodott ki, hogy az idősek a bentlakásos otthonok által nyújtott szolgáltatásokkal szemben az házi ápolást igénylik. Ez utóbbihoz a szabadkai egyházmegye Caritasa is felajánlotta a segítségét, és már az említett év nyarán beindult a szolgáltatás egy háziasszonnyal és egy egészségügyi nővérrel. Azóta természetesen bővült a szolgáltatók köre, folyamatosan pályáztunk, és most már mindhárom településünkön van egy-egy falugondnok, egy-egy háziasszony és mindhárom településre egy egészségügyi nővér – mondta Gordana Radulović.
A környező községek többségében idősek otthonában gondolkodtak, nagy beruházásokba kezdtek, ennek azonban az idősek a mai napig nem látták sok hasznát.
– A szociális stratégiánk meghozatalát megelőzően valóban alapos helyzetfelmérést és közvélemény-kutatást végeztünk. Ennek egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az idősek nem hajlandóak megválni megszokott környezetüktől, a segítséget tehát otthonukban fogadnák a legszívesebben. A civil szervezetekkel, a Női Fórummal, a nagycsaládosok egyesületével, a Vöröskereszttel és a szociális központtal listákat próbáltunk összeállítani, hogy kik lehetnek azok, akiknek a leginkább szükségük van a segítségre. Eleinte nagyon sokan idegenkedtek ettől a szolgáltatástól, de ez az idegenkedés lassan feloldódott, az emberek tudják, hogy ilyen kérdésekben hozzánk kell fordulni, és ma az a helyzet, hogy nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Sajnos mára már várólistáink vannak, mert a szolgálatot egyelőre nem tudjuk bővíteni. Pedig az nagyon jó lenne, hiszen minden felmérés arra utal, hogy az ideális helyzet az, ha egy ember naponta négy helyre látogat el. A szolgálat tagjai nagyon jó csapatot képeznek, és bármikor a gondozottak segítségére vannak, amikor csak kérik, ebből senki sem csinál gondot. Ezért valóban dicséret is illeti őket, de sokkal jobb lenne a gondozottaknak, ha az ápolónak nem kellene rohannia egyik helyről a másikra – hallottuk a koordinátortól.
A szolgálat keretében nemrégiben elkezdték az önkéntesek képzését is. Ők ugyan nem vállalhatnak gondozói munkát, de társaságot nyújthatnak az egyedülállóknak, sétálhatnak az idősekkel, hiszen ilyen jellegű képzésben részesültek. A szolgálat működtetése évi 6,5 millió dinárba kerül, amelynek nagyobbik részét pályázatok útján teremtették elő.
