Részlet a kishegyesi óvodások előadásából (fotó: Papp Imre)
Öt év után „visszatért” Kishegyesre a Vajdasági Magyar Óvodás Színjátszók Találkozója, s ahogyan a szerdai megnyitón elhangzott, a rendezvényt a jövőben is itt tartják meg. Az idei találkozót már az új szervezőpáros, Kalmár Edit és Tumbász L. Kornélia hozta tető alá, mivel dr. Szőke Anna a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének tisztújító értekezletén jelezte, hogy szeretné átadni a stafétát a fiatalabbaknak. A rendezvényről és annak jelentőségéről dr. Szőke Annával, az egyesület elnökével, a találkozó megálmodójával beszélgettünk.
A megnyitóbeszédekben elhangzott, hogy a találkozó „visszatért” Kishegyesre. Ez tartós visszatérést jelent?
– A tervek szerint a rendezvényt ezután hosszabb ideig Kishegyesen fogják megtartani, mert az általános megítélés szerint itt a legjobbak a feltételek. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szervezői tapasztalat is beépüljön az előkészületekbe. A kishegyesi óvónők átvállalták a munka nagy részét, de a háttérben jómagam is sokat dolgoztam. Mindenképpen ki kell emelnem a két fiatal szervezőt, Kalmár Editet és Tumbász L. Kornéliát, akik valóban óriási erőbevetéssel dolgoztak, sőt a többi hegyesi óvónő is segített a rendezvény lebonyolításában is. Az óvónők számára ez az egyetlen rendezvény, ahol megmutathatják munkájukat, szakmai véleménnyel gyarapodhatnak és tapasztalatokat gyűjthetnek. Ilyen képzés másutt nincsen.
Korábban nem az előadások napján tartották meg az értékelést, ezúttal viszont még aznap véleményt mondtak a látottakról.
– Az értékelést ugyanaznap végeztük el, mert sok csoportnak gondot jelentene az újabb utazás. Szeretném elmondani, hogy nagyon színvonalas előadásokat láttunk frappáns megoldásokkal. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy nem volt műfaji megkötés, elfogadtuk a népi gyermekjátékkal, a mesedramatizációval és a mesemondással indulók jelentkezését is. Ez utóbbi ugyan nem olyan látványos, mégis meg kell ismernünk a tehetséges gyerekeket. Biztos vagyok benne, hogy azok az óvodások, akik itt felléptek, anyanyelvű tagozatra fognak iratkozni még a középiskolában is. Ezért is meggyőződésem, hogy ez a rendezvény az anyanyelv hajléka.
Tizenhat találkozó után elmondható-e, hogy a rendezvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
– Ezt minden további nélkül meg lehet állapítani. Jó volt a megalapozás és folyamatos, sőt mondhatni óriási volt a fejlődés a színvonal tekintetében. Az óvónők és az intézmények is számon tartják, készülnek rá, már ősszel érdeklődnek, hogy van-e kötött témakör vagy nincs, egyszóval fontos, mert a találkozó az összetartozásukat is erősíti. Külön ki kell emelnem a kishegyesi helyi közösséget, amely nemcsak anyagiakkal járult hozzá a találkozóhoz, hanem a feltételek megteremtésével is a játszóházul szolgáló színház környékének rendezésével, az étkeztetés megoldásával.
