Részlet az adaiak előadásából (fotó: Farkas Hajnalka)
A hónap elején tartották meg Bácsfeketehegyen a gyermekszínjátszók műhelytalálkozóját, amelyet a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság immár negyedik alkalommal szervezett meg abból a célból, hogy a csoportok a szakmai véleménycserének köszönhetően javíthassanak előadásaik színvonalán. A találkozó eredményeiről Fekete Ágnes fő szervezővel beszélgettünk.
Hány csoport vett részt a rendezvényen, és mi az, amit a többi találkozóhoz képest a bácsfeketehegyi nyújt?
– Az idén 19 színjátszó csoport mutatkozott be a kétnapos rendezvényen. A fellépők 13 településről érkeztek: Adáról, Gunarasról, Csantavérről, Zomborból, Bácskossuthfalváról, Kúláról, Szabadkáról, Nagybecskerekről, Törökkanizsáról, Udvarnokról, Verbászról, Bácsfeketehegyről és a magyarországi Szabadszállásról.
Évről évre a már ismert és barátként visszajáró csoportokon kívül jelentkeznek újabb és újabb csapatok is. Ezúttal két település színjátszói kapcsolódtak fesztiválunkhoz. Ők Verbászról és Udvarnokról érkeztek. 299 fellépő és 22 rendező-tanár munkájába nyertünk bepillantást, akik időt és fáradtságot nem kímélve, számos akadályon túllépve eljöttek hozzánk. Noha a találkozó célja nem a versengés, hanem a szakmai véleménycsere és a kapcsolatépítés, mégis lehetőséget nyújt egy csoportnak arra, hogy a határon túlra vigye a vajdasági gyermekszínjátszás hírét. A zsűri véleménye szerint az egyik csoport meghívást kapott a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó zárórendezvényére Debrecenbe. Ilyen értelemben tétje volt az előadásoknak, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy a fesztiválozók játszottak egy jót, megismerték egymás munkáját és jól érezték magukat. A mintegy háromszáz fellépőre kiegészítő programként egy közösségépítő játék is várt, melyet a bácskossuthfalvi Szabadidőszervezők Egyesületének tagjai vezettek. Célunk a Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozóval az, hogy igazi kis közösséggé formálódjunk, akiket nemcsak a közös nyelv, hanem a színház szeretete is összeköt. A rendezvény támogatója a Szülőföld Alap és a Nemzeti Kulturális Alap volt.
Melyek voltak a leggyakrabban előforduló hibák, és melyek voltak a kiemelkedően jó kísérletek?
– Minden csoportnak megvannak a maga nehézségei, amelyeket le kell küzdeniük. Ezek a problémák minden csoportnál más eredetűek és fajsúlyúak. A gyerekek kivétel nélkül a maximumot nyújtották. Már az hihetetlenül nagy értéknek számít, hogy ilyen sok diákot érdekel a színház, túllépve olyan problémákon, hogy egyes településeken nincs mögöttes intézmény, amely támogatná a tevékenységüket, maguk teremtik meg a színházukat. Ha nincs lehetőségük próbateremben tovább fejleszteni a tehetségüket, akkor a parkban próbálnak. Azt hiszem, ilyen értelemben a hibát nem az előadásokban kell keresni. Az, hogy az előadások minőségében voltak eltérések, természetes. De szakmai továbbképzésekkel mindez orvosolható. A darabválasztás, a darabokhoz való hozzányúlás, a kiválasztott művek értelmezése, a szövegértés és -hangsúlyozás mind tanulható dolgok. Képzéseink mind ezek elsajátítását szolgálják. A színjátszók, a rendezők kitartását, fáradhatatlan, értékes munkáját és ideutazását mindhárom szakértőnk nagyra becsülte. Kiemelném többek között a nagybecskereki Lehoczki Gabriella munkásságát, aki három előadást is készített színjátszóival az idei találkozóra, és aki nagyon széles körben mozgat meg mintegy ötven diákot a színjátszás nemes ügye érdekében, valamint az udvarnoki és verbászi társulatok tevékenységét, akik a magyar nyelvvel kizárólag anyanyelvápoló foglalkozásokon kerülnek kapcsolatba. De minden csoportot meg lehetne említeni különleges érdemei miatt…
Igénylik-e a csoportvezetők a szakmai eszmecserét (mindenki ott volt-e, hogy meghallgassa a szakemberek véleményét az előadásáról), vagy csak azok, akik tényleg fejlődni akarnak?
– Igen, természetesen minden előadás rendezője, minden csoport vezetője ott volt a szakmai beszélgetésen, hiszen nekik is az a céljuk, hogy az egyre jobb minőség felé tolódjon el lelkes és önkéntes munkájuk, s egyáltalán a vajdasági magyar színjátszás.
Melyik produkció jutott el az országos gálára, Debrecenbe?
– Az előadásokat háromtagú szakmai értékelő bizottság véleményezte: Kalmár Zsuzsanna színművész (Szabadkai Népszínház), Hegedűs Jenő rendező (Szeged–Budapest) és Mess Attila színész, rendező, a Szlovéniai Carpe Diem színjátszócsoport vezetője. A csoportvezetőknek adott szakmai visszajelzéseken kívül az ő tisztjük volt az is, hogy kiválasszanak egy darabot, amely Vajdaságot képviseli majd Debrecenben a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó gáláján. Az idén az adai Cseh Károly Általános Iskola Barapart nevű színjátszócsoportja érdemelte ki ezt az utazást, Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című előadásáért.
