Pontosan nyolcvannégy esztendővel ezelőtt alakította meg szikvízkészítő üzemét Kurin János Kishegyesen. Az üzem azóta is működik, és a jelek szerint működni is fog.
– Valójában volt egy megszakítás a hetvenes években. Már nem emlékszem pontosan, hogy meddig tartott, de akkor kezdődött, amikor tömegével jelentek meg az ásványvizek a boltokban. Aztán az emberek nyilván rájöttek arra, hogy a fröccs mégis szódavízzel az igazi – mondja Hajnal László, aki az elmúlt évtizedekben úgymond másodállásban működtette felesége nagyapjának üzemét, ugyanis ő maga az Elektrovojodina topolyai részlegében dolgozott.
– Azelőtt Kishegyesen igencsak sok kocsma működött, egyesek úgy tudják, hogy a múlt század első évtizedeiben több mint harminc volt belőlük, és kellett a szódavíz. Ma már csak a nyugdíjasotthon klubja igényli a szikvizet, oda még járnak régi vágású borivók, akik ezt a vizet kérik az ital mellé.
Néhány a régi szikvizes üvegek közül
A szikvíznek természetesen a legfontosabb alapanyaga a jó víz, amivel sajnos ez a vidék nemigen dicsekedhet.
– Érdekes, hogy annak idején erre is megfelelt az artézi kutak vize, nem volt benne lerakódás. A szomszédban a piactér közepén volt egy artézi kút, s eleinte külön cső vezetett ide az üzembe. Később a cső tönkrement, ezért nagytata este vagy éjszaka hordta be a vizet és töltötte a palackokat. Az a víz nem igényelt előzetes megmunkálást. Manapság sok gond van a vízzel, szűrés nélkül el sem képzelhető egy ilyen üzem. Mi is csak hétlépcsős szűréssel tudjuk ezt a minőséget nyújtani és igazán fogyaszthatóvá tenni. E nélkül nem is engedélyeznék forgalomba hozatalát. A végén a vizet UV-kezeléssel csírátlanítjuk is – magyarázza Hajnal László.
Közbevetem, hogy az ásványvízkészítőknek valószínűleg nincsenek ilyen gondjaik, de beszélgetőtársam felvilágosít:
– Ők is pontosan úgy szűrik a vizet, mint mi. Nemrégiben egy szűrőket készítő gyár termékeit nézegettem az interneten, ajánlásai között két neves ásványvízpalackozó üzemet is említett. Kezelés nélkül tehát ők sem tudnak dolgozni – mondja a szikvízkészítő, majd arról kezdünk beszélgetni, hogy annak idején minden üzemnek megvoltak a maga üvegei, és ezeket vissza lehetett váltani. Mondhatnánk, környezetkímélő megoldás volt.
– Eltűntek a régi üvegek, ma már mi is kizárólag műanyag palackokba töltjük a szódavizet. Nekem azonban sikerült megmentenem néhány régi darabot a Kurin szikvízüzemből, de más üzemek üvegeit is. Úgy tudom, hogy az első szódás Kishegyesen Grabovszky Mór volt, úgy is hívták az üzemét, hogy Első Kishegyesi Szikvízüzem. Félliteres üvegjei voltak, és kezdetben csak a gyógyszertárban lehetett ilyesmit kapni. Utána megjelentek a szénsavas üdítők is, a kabezo meg a krakli, és mások. Ezeket az ízeket, úgy tudom, Csehországból importálták. Az üvegekről tudni kell azt is, hogy a csapok ólomötvözetből készültek, de nem hallottam, hogy emiatt bárki is ólommérgezést kapott volna. Az sem mellékes, hogy tökéletesen működött az újrahasznosítás is, két meghibásodott, eltört fejért újat kapott az üzem, elegendő volt vonaton eljuttatni a fejeket, és a gyár küldte az újakat. Nem kellett hozzá se nagy haszonnal dolgozó közvetítő, se külön szállítás meg szerződések. Úgy tűnik, az a világ ebből a szempontból sokkal szervezettebb volt – állítja Hajnal László.
Azt mondja, hogy ő a harmadik nemzedék, amely szikvízkészítéssel foglalkozik, még az alapító tanította a szakmára. Sokat segített neki különösen a víz széthordásában, amikor az idős mesternek ez már nehezére esett. Megkérdem, hogy lesz-e esetleg folytatása, vagyis lesz-e negyedik generáció is. Azt a választ kapom, hogy valószínűleg igen. Igaz – mint mondja – erre már nem lehetne egy család fenntartását alapozni, de másodállásnak, mellékkeresetnek nagyon megfelel.
„A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálóknak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak”. Ezzel a gondolattal kezdődik Jedlik Árnyos egy latin nyelvű tanulmánya, amely rövid összefoglalásban ismerteti Jedlik eredeti eljárását is „a szódavíz, nátrium-magnéziumos víz, Eger-, Selters-, Püllna-víz” készítésének módja címmel. Mint a győri bencés gimnázium tanára, már 1828-29-ben kezdett behatóan foglalkozni azzal, hogy idehaza felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek és mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Erről már korábban is olvasott Gilbert „Annalen der Phisik” című művének 12. kötetében, mely szerint Genf-ben Paul és Goffe fizikusok már 1789. óta állítanak elő savanyúvizet, de a készítési módot titokban tartották. Jedlik-nek nem is volt szüksége külső segítségre, hiszen kísérletezése gyorsan eredményessé vált. Mint írja: „… az eljáráshoz olyan készülék szükséges, amely a víznek szénsavval való telítésére alkalmas, a szénsavgáznak saját készülékével valófejlesztése által…” *** Vörösmarty 1842. október 5-én írta meg híres versét, amelyből megtudhatjuk, hogy „Fölfelé megy a borban a gyöngy”. Igen ám, de a borban csak akkor megy fölfelé a gyöngy, ha szódavizet vagy ásványvizet öntöttek hozzá. Ez pedig az ország nyilvánossága számára nem valamiféle kongresszuson, hanem Fóton történt, Fáy András híres pincéjében. Fáy András szellemi központja volt az irodalmi és művészeti életnek, mint ahogy a bankéletnek is. A jelzett napon Fáy Vörösmartyt és néhány barátját szüretre hívta meg. A barátok között ott volt Czuczor, a nem kevésbé kitűnő költő, aki magával hozta Jedlik Árnyost, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Nos, Jedlik a szüretre is elvitte a világ legelső szódásüvegét, és a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt. Ő azonban, németesen, spriccernek nevezte. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett és helyette találta ki a fröccs szót. Büszkék lehetnek a szikvízgyártók, hogy hétköznapi nyilvánossággal, a szódavíztől gyöngyöző bor legelőször ezen a fóti szüreten vált itallá. Valószínű, hogy a pezsgőhatást kiváltó szódavíz is hozzájárult ahhoz, hogy Vörösmarty 17 versszakban örökítette meg fóti dalát. *** Szódavíz a nakletei járvány ellen Jedlik szódavizet és mesterséges ásványvizet is készített, amikor is előzőleg megfelelő arányban különféle ásványi anyagokat kevert a vízbe. A készülék sikeresen működött, a készterméket felfogó edényben összegyűlt szikvíz, vagy szódavíz íze üdítő, kellemes volt. Legelőször a rendházban tette le az asztalra, és a rendtársak elismerően fogyasztották. Orvos barátai is elismerően szóltak a készülékről. Rábeszélték a professzort, hogy hasznosítsa az eljárást, nem a pénz miatt, hanem a kórházi betegek hálásak lettek az üdítő szódavízért, a mesterséges „gyógyvízért”. Hamarosan beigazolódott az orvosok igazsága: 1831-32. évben „napkeleti járvány, epekórság” (ma kolerának nevezzük) söpört végig az országon, és a szódavíz (savanyú kémhatása révén nem terjesztette a járványt) a szenvedőknek enyhülést, megkönnyebbülést hozott. Noha a gimnáziumi szertárban a készülék éjjel-nappal működött, minden mennyiség kevésnek bizonyult. Készülékét az évek folyamán belföldi és külföldi szakemberek segítségével állandóan továbbfejlesztette, Pozsonyban már korszerű gépet készítettek számára. *** A szódavizet tehát nem JEDLIK találta fel, azonban a szódavíz-gyártás, a gyakorlati alkalmazás terén két dologban az övé az elsőség: 1. A szén - dioxid sűrítésére ő már nem használ mechanikus légsűrítőt, hanem az erre a célra a gyors vegyi bomlás előnyeit aknázza ki. Ezzel a megoldással lényegesen egyszerűbb és olcsóbb lett az egész összeállítás. 2. Amire az ásványvíz-források és töltőtelepek tulajdonosai csak a század vége felé kezdtek gondot fordítani, azt JEDLIK már régen megvalósította, amidőn a vízrészecskék ütődéséből és a levegővel való érintkezésből származó szén-dioxid-veszteség elkerülése végett az edény aljáig érő csövön át fejtette le a telített vizet, a szódavizet. |
