Egy rajzolás sem árt
Nem először jártak a szórványból fiatalok Bácsfeketehegyen, hiszen a kunsági hagyományokat felelevenítő táborokban rendszerint megjelennek a bánságiak, udvarnokiak, tamásfalviak, tordaiak. Korábban gyakran voltak vendégek Szerémségből is. Először fordult elő azonban, hogy magyar, vagy magyar származású, de a nyelvet már nem beszélő gyerekek magyar nyelvet, énekeket, táncokat, a kultúra alapjait sajátítsák el. Huszonöt vajszkai és bácsi gyerek vendégeskedett egy hétig Bácsfeketehegyen.
Látogatásunkkor Tamás Krisztina egy népdalt tanított, s mint mondta, nem könnyű feladat, mert a gyerekeknek semmilyen előtudásuk nincs, legfeljebb köszönni tudnak magyarul.
– Attól tartottam, hogy többségüket nem is érdekli majd a munka, de csalódtam, mindannyian igyekeztek, és ez lendületet adott a munkánknak. Népdalokat is próbáltunk és természetesen a magyar táncok alapjait is szeretnénk elsajátíttatni, legalább olyan szinten, hogy ha meghallják a zenét, tudják, hogy arra mit kell táncolni – mondja Krisztina.
Tóth Anita
Tóth Anita, aki Verbászon és Kucorán tanít anyanyelvápolást, a nyelvet tanítja a gyerekeknek.
– Amit végzünk, az gyakorlatilag nyelvtanulás. Délelőtt tartunk egy órát és délután is egyet, de a gyerekek készek néha másfél órát is végigdolgozni. Az alapoknál kellett kezdeni, de nagyon elégedett vagyok. Tudnak köszönni, be tudnak mutatkozni, tudják a számokat húszig… Rengeteget játszunk, s bár a korosztály 7-17 éves korig terjed, mindenki csinálja, nincs semmi ellenállás. A gyerekeknél játékkal szinte mindent el lehet érni. Ma a színeket kezdjük majd tanulni – tudtuk meg Anitától.
A vajszkai gyerekeket Ihász Mária, a helybeli Búzavirág Művelődési Egyesület elnöke vezette.
– Bácson élek, de Vajszkán tanítottam zenét, s most a bácsi rádió szerkesztője vagyok. A bácsi gyerekek Doroszlón voltak hasonló táborban, ezért itt most 21 vajszkai és 4 bácsi gyerek van. Valóban köszönettel tartozunk a Feketics ME-nek, hogy lehetővé tette számunkra ezt a táborozást, mert a vajszkai szülők ezt nem tudták volna kifizetni. A gyerekek között van néhány, aki magyar családból származik, de túlnyomó részük vegyes házasságból jött, vagy származásilag kötődik a magyarsághoz. Számunkra az a legfontosabb, hogy a szülők nagyon együttműködőek. Biztos vagyok benne, hogy ezek után meg tudunk alakítani egy énekcsoportot és egy tánccsoportot is. Ez egy újfajta kezdet, és boldog vagyok, hogy ennek jelentőségét mások is felismerték – hallottuk Ihász Máriától.
A bácsi gyerekekkel Ane Roze Filipović jött, s mint mondja, nyilván itt sem, de otthon, a bácsi egyesületben sem könnyű velük foglalkozni, mert nagy közöttük a korkülönbség. Ők is úgy tervezik, hogy először egy énekcsoportot alakítanak és népi gyermekjátékokkal kezdenek, később pedig megalakítják a tánccsoportot is. A bácsi Corvin Mátyás ME kiscsoportja először lesz jelen a hamarosan sorra kerülő bácsfeketehegyi szüreti napon.
– A kunsági tábor kapcsán ötlött fel, hogy a szórványban élő gyerekeknek másfajta támogatásra is szükségük van. Ott például a tánchoz nem lehet koreográfust találni, az utaztatást pedig nem tudják anyagilag vállalni. Ezt úgy oldottuk meg, hogy tavaly Udvarnokra és Tordára elküldtük Pál Esztert, hogy a legkisebbeket készítse fel és a gyerekek részt is vettek a Kőketáncon. A nyár eleji kunsági táborban itt volt Udvarnokról a komplett tánccsoport. Egy táncot is betanultak, így most lesz mit bemutatniuk a következő Kőketáncon is. Jelentkeztek a bácsiak is, hogy segítsünk nekik befejezni egy új tánckoreográfiát. A vajszkaiak pedig nemrégiben vettek egy épületet az egyesületnek s nekik is elkelt a segítség. Két célunk volt, az egyik az anyanyelvápolás vagy tanulás és a hiteles koreográfiák betanítása. Ilyen szempontból, azt hiszem, sikeres volt a doroszlói tábor is és sikeres ez a tábor is. Az itt levő 25 gyerekből 23 nem beszéli a nyelvet, de itt nemcsak nyelvi ismereteket kap, hanem énekeket, táncokat, kézművességet is, egyszóval ízelítőt a nemzeti kultúrából. Jövőre szeretnénk ugyanezt megszervezni a tordai, a tamásfalvi és az udvarnoki gyerekek számára. A végső cél, hogy a bácsi és a begaszentgyörgyi községekben is kialakuljon egy-egy olyan, kellő szaktudással rendelkező csoport, amely helyben is meg tudja szervezni a munkát. Szeretnénk ezzel példát is mutatni a tömbben működő egyesületeknek, a nagyobbaknak és anyagilag is erősebbeknek, hogy ilyen formában is legyenek a szórványban élők segítségére, hogy azoknak, akik már beszélni is alig tudnak, de akarnak, adjuk meg a lehetőséget – nyilatkozta Pál Károly, a házigazda Feketics Művelődési Egyesület elnöke.
