Szöllősi Boglárka a maga készítette ruhában
A kishegyesi gyerekek a gyöngyfűzés és a hagyományos népi ékszerek készítésének mestereként ismerhették meg Szöllősi Boglárkát, aki vérbeli pedagógusként foglalkozott velük, a felnőtt közönség pedig akkor figyelt fel rá, amikor előadásokat tartott az öltözködés történetéről, bemutatva az ókor, a középkor, a reneszánsz és az újkor divatjának fejlődési folyamatát. A nemrégtől könnyűipari mérnökként tisztelhető textiltervezőről a budai várban megszervezett Mesterségek Ünnepén is hallhattunk.
– Őszintén szólva, ruhákat még nemigen varrtam. Vagyis varrogattam, hiszen textilipari technikus vagyok, és most már könnyűipari mérnök is, de nem foglalkoztam vele komolyabban. Ennek ellenére jelentkeztem a budapesi Mesterségek Ünnepe rendezvény kiírására. A pályázatra, amelyet Tetőtől talpig címmel hirdettek meg, 149 kollekció érkezett, s csupán 36 kapott bemutatkozási lehetőséget, közöttük jómagam is. Az én kollekciómban négy ruha volt. Szerintem nagyon nagy elismerés, hogy az ember ott lehet a legismertebb kreátorok között. A bemutatott ruhák egy óbudai kiállításon szerpelnek, vagyis a szélesebb közönség is megismerheti őket – mesélte Szöllősi Boglárka.
A kishegyesi tervező a doroszlói motívumú fehér lyukhímzést vette alapul.
– A pályázatnak is az volt az egyik követelménye, hogy a terveinkhez a népi motívumainkat használjuk fel. Én a doroszlói viselet mellett döntöttem, amely rendkívül díszes, ezért igen jól felhasználható volt a ruhákhoz. Egyszerű nyári darabokat akartam felvonultatni, s ennek megfelelően vászonruhákra átvinni a motívumokat. Az egyik változat hétköznapi használatra is való, a másik viszont egy kicsit ünnepélyesebb. A doroszlói viseletből az úgynevezett fehér lyukhímzési technikát vittem át egyszerű fehér vászonra. Ez a kombináció sikeresnek bizonyult, nagyon jó lett. A másik, egy kicsit ünnepélyesebb darab pedig estélyeken is viselhető. A ruhákat magam készítettem, a tervezéstől a kivitelezésig körülbelül kéthónapos munkát igényeltek – tudtuk meg a tehetséges fiatal szakembertől. Természetesen felmerült a hogyan tovább kérdése is. Szöllősi Boglárkának egészen egyszerű tervei vannak.
– A kiállítással kapcsolatban nem voltak különösebb reagálások, nemrégiben azonban felkértek Erdélyből, Nagyváradról, hogy dolgozzam ki egy Szent László-legendákat feldolgozó színházi produkció ruházatát és díszletét. Ez többhavi komoly munkát fog jelenteni. Egyébként folytatni szeretném tanulmányaimat a népművészeti továbbképzéseken, mert munkáimban éppen ezeket szeretem a leginkább felhasználni, másrészt a szövészettel is szeretnék komolyabban megismerkedni. Ezek néhány hónapos képzések, amelyeket egymással párhuzamosan is végezhetek. Utána természetesen szeretném beírni a mesterfokozatot a saját karomon – mondta Boglárka, hozzátéve, hogy ruháit természetesen szívesen bemutaná Vajdaságban is, ha mutatkozik érdeklődés, hiszen itteni motívumokról van szó.
