Idén csendben telt el a vajdasági magyar képzőművészet napja Topolyán, a viszonylagos csend mögött azonban komoly munka folyt: már hónapok óta készül az a retrospektív kiállítás, amely a Topolyai Művésztelep hetvenévnyi folyamatos munkáját tárja elénk. A kiállítás kurátora a művésztelep jelenlegi vezetője, Klájó Adrián. Vele beszélgettünk az előkészületekről.
Ez rendkívül megtisztelő és egyben rendkívül nagy feladat. Hogyan állt hozzá a csapat?
– Igen, ez így van. Megtisztelő és nemes feladat. Hogy én vezethetem a művésztelepet, ez már önmagában nagy dolog, most, a kutatási fázis idején jöttem rá igazán, hogy miről is szól az elmúlt hetven év. Ez a kiállítás ezt próbálja bemutatni, megpróbálja csokorba szedni, idővonalra felfűzni hét évtized történéseit, ami nem kevés idő. A tárlat a művésztelep folyamataira összpontosít, nem annyira konkrétan a végeredményekre, a művekre, inkább a mozgalmi munkáját szeretnénk bemutatni: azt a hihetetlen lendületet, erőt, ami az alapításától jellemezte. Számomra ez a legcsodálatosabb a művésztelep történetében, az a páratlan összefogás, akarás, és nem hagyhatjuk ki a nagyon komoly eredményeket sem, a „kis szintézis” mozgalomnak ma is látjuk, élvezzük a hozományát a város épületein, de emellett még nagyon sok más dolog is történt, amiben a Topolyai Művésztelep élenjáró volt, és ezt igyekszünk bemutatni.
Beszélgetésünk idején épül a kiállítás, nagy munka folyik a múzeum földszinti és emeleti termeiben.
– Azért is született meg a döntés, hogy a telep történetére fókuszáljunk – hiszen a több száz műből, ami megmaradt, de ki tudja hánnyal lehet beszorozni, melyek szétkerültek különböző helyszínekre, ha ezen az úton indultunk volna el a válogatás során, gyorsan megbotlottunk volna, hiszen nehéz lett volna mindenkit bemutatni. A dokumentumokra összpontosít a kiállítás, a kiadványokra, katalógusokra, újságcikkekre, ebből a szempontból fogja bemutatni a történetét. Hogy hány résztvevője volt, azt is nehéz megmondani, de a telep életében most első ízben kerül összeírásra a résztvevők teljes névsora. A művek szelekciója mellőzi a képzőművészeti technikák szerinti csoportosítást, valamint a vendégművész és tősgyökeres alkotók közötti különbségtételt is. Még a legemblematikusabb alkotók mentén sem teszünk különbséget, a legnagyobb festők és a vendégművészek között.
Ács József mellett számos neves képzőművész járt Topolyán a már az első években.
– Ács József programjának jelentőségét ismerjük, de Milan Konjović is itt volt, A részeg Topolya sorozata Jugoszlávia-szerte ismertté vált. Ipacs József az 1973-ban kiadott monográfiában úgy fogalmazott, hogy tíz évre előre meghatározta az itteni lelkületet, a hozzáállást a művészethez, és stílusbéli bélyeget is rányomott az első évekre. Az alkotótáborokban járt Zoran Petrović, Boško Petrović, Petrik Pál, Sáfrány Imre és így tovább. Számomra ezek a személyek titánok, őket mutatjuk be a földszinti teremben fotókon, amelyek munka közben ábrázolják őket, és néhány kisebb szobrocska is helyet kap. A lenti tér, helyszín is fontos, hiszen ott volt az Art Gallery, a művésztelep kiállítótere 1990-től 2020-ig, fontos, hogy ott tartjuk most ismét az ünnepélyes megnyitót.
A minap egy izgalmas fotó került fel a közösségi média felületére. Egy sokáig eltűntnek hitt nagy méretű Sáfrány-festmény „utazott” látványosan a városközpontban.
– Amikor tavaly Korszintézis címmel tartottuk a nyári művésztelepet, és körüljártuk a várost, keresve az iparművészeti alkotásokat, amelyek abban a korban készültek, akkor kerestük ezt az alkotást is, és nem találtuk meg. Utána teljesen véletlenül – amikor a Művelődési Házban jártam – megláttam ezt a nagy méretű festményt, amely nagyon sok mindennel volt körülvéve, akkor már tudtam, hogy ennek megfelelő helyet kell találni, úgyhogy megszerveztük, hogy átkerüljön hozzánk a múzeumba. Az, hogy ez a városközponton keresztül történt, a véletlen műve, ugyanis az átszállítással megbízott Komgrad közvállalat dolgozói kisebb szállítóeszközzel érkeztek, és akkor eldöntöttük, hogy körbevisszük a központon keresztül. Ebből aztán egy látványosság lett, és a közösségi médiában megosztott fotóra nagyon jól reagáltak az emberek. Ez számomra is pozitív élmény volt, örültem, hogy fölébresztette az emberekben a nosztalgiát, így ez is egy húzóerő lehet, hogy eljöjjenek a megnyitóra, december 8-án 18 órára, illetve hogy megnézzék a kiállítást, amely 2024. március végéig lesz látogatható.
Klájó Adrián (Herceg Elizabetta fotója)
Nyitókép: A megtalált Sáfrány-festmény szállítása a topolyai múzeumba (Klájó Adrián)
