Lesújtó szakmai véleményeket hallhatunk az utóbbi években a szántóföldi növénytermesztés jövőjéről. A talaj humusztartalma a negyven-ötven évvel ezelőtti, 5-6 százalékos szintről Vajdaságban 2 százalék köré csökkent. Korábban a szakemberek is ajánlották a szántást, akár évente kétszer is javasolták a talaj forgatását, de mostanára már talán azok a vélemények vannak túlsúlyban, hogy a talaj termőképességének védelme érdekében jobb a földet minél kevesebbet bolygatni. A Topolyai Gazdakör összejövetelein a helyi termelők beszámoltak eddigi tapasztalataikról, néhányan évek óta próbálkoznak a szántás nélküli műveléssel. Hangsúlyozták azonban, hogy ha valaki elkötelezi magát, akkor a legjobb, ha eladja az ekét, mert ellenkező esetben lehetnek olyan pillanatok, amikor kísértésbe esik, és mégis felszántaná a földet. Elhangzott, hogy a szántás során oxigént juttatnak a talajba, ami lassú égési folyamatot indít el, így a földterület szén-dioxid-kibocsátóvá válik. Arra is felhívták a figyelmet, hogy nem szabad összetéveszteni a humuszt a szervesanyag-tartalommal. Kiderült, hogy a „no till”-nek, azaz szántás nélküli gazdálkodásnak nálunk is vannak követői, miközben sokan még mindig bírálatokkal illetik őket, vagy csodabogárként tekintenek rájuk. Ők azok, akik nem lustaságból hagyják meg a tarlót betakarítás után, hanem azért, mert a meghagyott tarló mulcsként szolgál, megakadályozva a nedvesség párolgását. Az intenzív gazdálkodás káros hatásaira régóta figyelmeztetnek. Valójában a talajkímélő művelésnek is komoly múltja van, csak az utóbbi évtizedekben a szántóföldek intenzív művelése vált uralkodóvá. A szántás nélküli művelés hívei viszont vetés előtt takarónövényeket – retek, mustár, borsó, fűfélék – magvait vetik el. A takarónövény olyan különféle másodvetésű pillangós és keresztes virágú növény lehet, amely visszapótolja a talajba tápanyagot. Egyben védi a talajt a kiszáradástól és elnyomja a gyomokat is. A takarónövényeket könnyű elvetni, majd egyszerű őket a tavaszi talajba is bedolgozni. Az a fontos alapelv, hogy állandóan takarjuk a talajt valamivel, akár mulccsal vagy más takarónövénnyel. A természetben is hasonló folyamat zajlik, természetes körülmények között: minden ősszel betakarják a talajt a növényi maradványok. Az ekével viszont a talajt védetlenné tesszük, mivel kitakarjuk, csupasz felületet kapunk. Ezzel kiteszünk az eső és a szél eróziójának. Példaként említették, hogy 2023 februárjában a Szabadka irányába vezető úton tömegbaleset történt, amikor a szél fölkavartra az erodálódott talaj felső részét, hatalmas porfelhőt sodorva az autóútra. Ha a talaj azon a környéken valamilyen szinten be lett volna takarva, valószínűleg nem történt volna meg a tömegkarambol. Akik már gyakorolják a szántás elhagyását, arra is felhívták a figyelmet, tévhit, hogy a jól elmunkált, a tetején poros föld több nedvességet tárol. A lezúduló eső ugyanis a port lejjebb mossa, iszappá alakítva, ami valójában a legjobb természetes vízzáró réteg. A további csapadékot a talaj nem tudja elnyelni, megkezdődik a humuszban gazdag réteg elmosódása a lejtősebb részek, a völgyek irányába. Ilyenkor panaszkodnak a termelők, hogy a kukorica saraiban megállt a víz. A talajlakó gombák és mikroorganizmusok, baktériumok fontosságára is felhívták a figyelmet, melyek számára szintén a szántás nélküli módszerek tekinthetők kedvezőnek. Arról is beszámoltak, hogy noha a térségben az utóbbi időszakban jelentősen elszaporodtak a rágcsálók, elsősorban a mezei pockok, azokon a parcellákon sincs több belőlük, ahol évek óta nem szántottak.
Az eddigi tapasztalatok szerint a no-till technológia alkalmazásával a talaj eróziója csökken, ennek köszönhetően a talaj struktúrája javul. Az állandó talajművelés során ugyanis a talaj szerkezete megváltozik, vízmegkötő képessége csökken. A gazdálkodók arra is rámutattak, hogy nem minden évben tudják ilyen műveléssel hozamokban túlszárnyalni azokat, akik hagyományos módon művelik a szántóföldeket, viszont a költségeik kisebbek, így a jövedelmezőség szempontjából is kedvezőek az eredmények.
Nyitókép: Fontos követelmény a talajtakarás (Tóth Attila)
