A magyar kispolgári és paraszti családokban a kiegyezés utáni időszakban vált szokássá a falvédők használata. A rajtuk olvasható feliratok, bölcsességek sok esetben a polgárosult életmód iránti vágyat tükrözik vissza. A falvédőre mint egy kor sajátos néprajzi lenyomatára tekinthetünk.
Topolyán a Művelődési Ház kiállítótermében a tavaly szeptember 1-jén meghirdetett pályázatra beérkezett alkotások, 113 kézimunkázó több mint 200 alkotása volt megtekinthető.
A Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének falvédő- és dísztörülköző-hímző pályázata a második ilyen a sorban, tavaly ugyanis komatálakat lehetett beküldeni. A beérkezett munkákat Zenta után a topolyai Művelődési Ház kiállítótermében tekinthették meg az érdeklődők. Az ünnepélyes díjkiosztóra csütörtökön Topolyán került sor. Simon Julianna, a szövetség elnökhelyettese elmondta, hogy a kézimunkázók, hímzők feladata egyben az is, hogy nagyanyáink, elődeink hagyományait megőrizzék. Két évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy minden évben szeptember 1-jén kiírják a pályázatot, majd a következő év március 1- jéig lehet a munkákat átadni. Igen nagy visszhangra talált a felhívás. Mind a négy topolyai
kézimunkacsoport tagjai küldtek be alkotásokat, emellett Bácskossuthfalváról, Verbászról, Újvidékről, Nagykikindáról, Palicsról, Bácsfeketehegyről, Csantavérről, Csókáról, Törökfaluból, valamint még Magyarországról is érkeztek pályaművek.
Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató és a tornyosi Szabó Magda hagyományőrző zsűrizte az alkotásokat a zentai múzeumban. Arany-, ezüst- és bronzminősítést ítéltek oda. A kiállított alkotásokon a magyar mellett szerb, német és bunyevác feliratok is szerepelnek.
A Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsége több mint húsz éve öleli fel a térségünkben működő kézimunkacsoportokat, egyéni hímzőket, szövőket és más kismesterséggel foglalkozó személyeket. A szövetség azzal a céllal indította el ezt a pályázatot, hogy nagyanyáink hagyatékát megőrizzük. A falvédőnek is megvolt egykor a szerepe: díszítették és védték is a falakat. A konyhában vagy a hálószobában különféle feliratokat használtak.
Topolyán két napig volt a kiállítás megtekinthető a díjkiosztót megelőzően. Simon Julianna elmondta, hogy Újvidéken augusztus 4-én kezdődik a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének nemzetközi kiállítása, ahol ismét megtekinthetőek lesznek majd a falvédők és a dísztörülközők.
Az egykori falvédők egy kor sajátos néprajzi lenyomataként is értelmezhetőek. Simon
Julianna azt is elmondta, hogy amikor elterjedt a használatuk, cérnából nem volt túl nagy a választék. Ezért általában egy színnel varrták őket, pirossal vagy kékkel. Később a választék szélesedett, megjelentek a többszínű falvédők.
A feliratok emlékversekből, népdalokból kölcsönvett idézetek, népi bölcsességek, szólások, mondások voltak. Így volt minden falvédőnek egy sajátos üzenete. Az idő haladtával aztán mindenki a saját elképzelése szerint készítette el az alkotásokat. Volt, aki nem a drukkolóasszonyoktól vette, hanem saját maga rajzolta a mintát, majd pedig kivarrta. Később változtak a bútorok, a lakások, és ehhez igazodott a falvédőhasználat is. Megjelentek a házi szőttesek, majd pedig sorozatgyártott falvédőket is árulni kezdtek az üzletekben. A történelmi források alapján az első feliratos falvédők mintáit 1871-ben közölte egy bécsi divatlap. Ezt követően a parasztság körében hamar népszerű lett. A 20. század második felében a falvédőt a csempe váltotta fel.
