Van, aki már vetné a kukoricát

A kukoricavetés korábbról ismert és bevált mottója szerint a műveletet olyan korán kell elvégezni, amint lehet, és olyan későn, amennyire kell. A szakkönyvekben korábban április végi, sőt május elejei időszakok szerepeltek optimális vetési periódusként. Az utóbbi években már rendre áprilisban vetették a kukoricamagot környékünk gazdálkodói. Az idei év azonban még a szokottnál is specifikusabb. A vegetáció naptárhoz viszonyított időelőnye már nem hetekben, hanem egy hónapban mérhető.
 Bábi Lajos topolyai mezőgazdasági mérnök sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik, de az ideihez hasonló körülményekre nem emlékszik. Véleménye szerint, ha a talaj felmelegedett, kellően kiszáradt és teherbíró, valamint a hőmérséklete elérte a 8–10 Celsius-fokot, akkor normál körülmények között a vetés elvégezhető. A vetéskori talajhőmérséklet és az időjárási viszonyok rövid távú alakulása jelentősen befolyásolja az egyöntetű növényállomány kialakulásának esélyét. Bábi Lajos szerint kockázatos ugyan, de nem zárható ki, hogy az jár jól, aki a napokban tapasztalható csapadékos időjárást után veti el a kukoricát,  akkor, ha ismét 10 fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Elmondása szerint  ő maga is fontolgatja, hogy ha nem is a tervezett területek mindegyikén, de bizonyos parcellákon már a napokban elveti a magot. Tudni kell azonban, hogy a tartósan 10 fok alatti talajhőmérséklet klorotikus elszíneződéshez vezet, a mínusz 3 °C alatti hosszabb fagyok pedig fagysérülést okoznak a növényeknek. Aki mer azonban, az idén nyerhet, mert ha sikerrel járna a kukoricamag korai elvetése, a vegetáció elkerülné a nyaranta tapasztalható szélsőségesen meleg és száraz időszakot, és akár jól is teremhet. Mindezeket azonban a viszonylag drága vetőmagok és az időjárási előrejelzések tükrében kell mérlegelni.
Bábi Lajos azt is elmondta, a határt járva a napokban azt tapasztalta, az őszi vetésű árpában, búzaföldeken, az enyhe idő következtében a gyomok is nagyobb arányban jelentkeznek. Ezért ajánlatos odafigyelni irtásukra. Gombabetegségeket nem tapasztalt, bár a szakszolgálat figyelmeztetése szerint az árpában megteremtődtek a feltételek a betegségek terjedéséhez. Tavaly sok gondot okoztak az elszaporodott mezei pockok, a termelők többsége azonban megtette a megfelelő intézkedéseket, ő maga is többször bejárta a földjeit, és a szakszerűen kihelyezett csalétkekkel sikerült valamennyire visszaszorítani a rágcsálók számának növekedését. Az utóbbi időben egyesek próbálkoznak a szántás nélküli vagy a redukált talajműveléssel. Vannak, akik úgy vélik, miattuk szaporodtak el a rágcsálók. Bábi Lajos szerint az ok a természetes ellenségeik, a rókák és a ragadozó madarak hiányával magyarázható. Tapasztalatai szerint, ahol a földje közelében rókakotorék volt megfigyelhető, ott nem volt rágcsálóinvázió, hiszen egy-egy róka naponta több tíz, a kölykök táplálása idején pedig talán száznál is több rágcsálót pusztít el.