Kihirdette a Tűfokos hímzés pályázata eredményeit a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsége. Az eseménnyel egy időben tárlat is nyílt a beérkezett munkákból Topolya Község Művelődési Házának galériájában. Az idei, negyedik kézimunka-pályázatra a szövetséghez tartozó 46 egyesületből 76 alkotás érkezett a tartomány egész területéről. Elsősorban terítőket küldtek zsűriztetni, de volt, aki párnahuzatot, keszkenőt és viseleti-használati tárgyat is. Nyolc kiváló minősítés mellett negyven munka részesült arany értékelésben. A rendezvényen Simon Julianna, a fő szervező szervezet elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket.
– Topolyán négy kézimunkacsoport működik, és mi közösen vállaltuk, hogy lebonyolítjuk a szövetség pályázatát, immár negyedik éve. A pályázat célja felkutatni és népszerűsíteni, megőrizni a vidékünkre jellemző kézimunkamintákat. Tavaly a fehér hímzés volt a téma, azelőtt falvédőket és dísztörölközőket vártunk, első alkalommal pedig komakendőket. Sokan nem is tudták, mi az a komakendő, és a pályázattal elértük az eredeti célunkat, vagyis hagyományaink felélesztését, őrzését, hogy át tudjuk örökíteni az utókornak – mondta Simon Julianna, aki kitért arra is, hogy jövőre a hamis lapos öltés lesz a pályázat témája, és az év folyamán több helyszínen is tartanak majd műhelymunkát a technikáról. Az idei pályázati felhívásra ifjabb és gyermekkorú hímzők is jelentkeztek. A legifjabb topolyai hímző a 14 éves Vass Emma volt, aki nagymamája bátorítására jelentkezett, és egy neszesszert díszített hímzéssel.
Paróczi Mária, a kézimunka-kedvelők szövetségének elnök asszonya örömét fejezte ki, hogy szép számban érkeztek munkák a felhívásra, és a díjátadón is többen megjelentek.
– Mindenkinek köszönettel tartozok, aki vette a fáradságot, és jelentkezett a pályázatra. A munkák csodálatosak, igaz, idén is akadtak olyanok, akik nem megfelelő, azaz nem természetes alapanyagra hímeztek. Erre felhívta a zsűri az érintett pályázók figyelmét – mondta el Paróczi Mária.
Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, a Zentai Városi Múzeum muzeológusa a hagyományőrzés fontosságáról, a tűfokos hímzés múltjáról és jelenéről mesélt.
– Ha már az értékes időnket, erőnket, energiánkat a hímzésnek szenteljük, akkor tegyük azt úgy, hogy értéket mentünk, adunk át. Azokat a kincseket, amelyeket édesanyáinktól, nagymamáinktól örököltünk. A tűfokos technika arról kapta a nevét, hogy a tű fokával varrták. Ma már vannak tompa tűk, amelyekkel készítik. Délebbre, a szerémségi falvakban, szerb nyelvterületen Duna menti hímzésnek (Dunavski vez) nevezik. A pályamunkák mindegyike megállja a helyét a mai, modern lakásokban is – fogalmazott a zentai néprajzkutató. Szabó Magda hímző-szövő, gyűjtő felhívta a jelenlevők figyelmét a hímzés szakmai szempontjaira, a drukkolás, a varrás esztétikai kívánalmaira, az alapanyag fontosságára. A rendezvényen elhangzott, hogy júniusban Csantavéren nyílik majd vajdasági szintű kézimunkatárlat, ahova várják a kézimunkázókat.
Nyitókép: A kiemelt arany minősítést készítő pályázók és a szervezők, azaz a zsűri közös képe / Kazinczy Paszterkó Diana felvétele
