Gunaras egy kis település, Topolya község Óbecse felől eső részén. Egy kicsivel több, mint ezer ember lakja, de ettől függetlenül központnak számít. Ide gravitálnak a környező mikrotelepülések és mint helyi közösséghez, hozzá tartozik Brazília és Bogaras. A többség mezőgazdasággal foglalkozik, de sokan a környező városokba, Topolyára és Óbecsére járnak dolgozni. Ha az itteni embereket két szóval kellene jellemezni, akkor azt mondanám, hogy szerények és lelkiismeretesek. Ugyanez elmondható Ajándi Gabrielláról is, aki a Magyar Szó lapkihordója ezen a kis településen. Lapunk vezetősége úgy döntött, hogy Gabriella kitartó munkáját vadonatúj kerékpárral jutalmazzák meg.
A meglepetést és lapunk igazgatójának, Erdődi Edvinának a köszönőlevelét pénteken délelőtt Szablyár Magdolna és Péter Edit, a Magyar Szó terjesztő osztályának képviselői adták át. Van aki csak megjátssza az örömöt, ha kap valamit, de Gabriella öröme őszinte és szívből jövő volt: amikor meglátta a Magyar Szó ajándékát, néhány könnycsepp is megjelent szemében a meghatódottságtól, ami részben az új kerékpárnak szólt, részben annak, hogy gondoltak rá, munkáját fontosnak tartják és értékelik.
Gabriella hét éve a Magyar Szó lapkihordója, és ahogy ő fogalmazott, „örökölte” ezt a munkát.
– Az újságkihordás úgy jött az életembe, hogy két lányom van, Bettina és Emese, s ők kezdték kihordani az újságot. De időközben férjhez mentek és így rám maradt a lapkihordás, azóta én viszem tovább, mondhatni, a családban maradt. Az újságkihordás itt Gunarason úgy néz ki, hogy reggel megérkezik az aznapi Magyar Szó a trafikba, akkor én megyek és felveszem, és igyekszem minél hamarabb széthordani, hogy mindenki elégedett legyen – mondta el, majd azt is elárulta, hogy településükön a legtöbb előfizetés a keddi lapszámunkra van.
Ez arról tanúskodik, hogy a mezőgazdasági jellegű miliőben lapunk Magvető melléklete nagy népszerűségnek örvend. A Mézeskalácsot, a Jó Pajtást is Gabriella viszi el az iskolába, a gyerekek nagy örömére.
Lakatos János felvétele
Gunarasi lapkihordónktól azt is megkérdeztük, hogy nem nehéz-e számára az újságokat kivinni, hiszen esőben, hidegben és kánikulában is egyaránt célba kell juttatni.
– Számomra ez olyan, mint egy szórakozás, szeretem csinálni. Igyekszem reggel 7, fél 8 között kihordani az újságot, legkésőbb 8-ig mindenki megkapja. Persze, ha időben megérkezik a faluba. Egy előfizető van a Sicó-soron, de oda is mindig eljut az újság, még ha rossz az út, akkor is – mondta el Gabriella.
Következő kérdésünk az volt, hogy mit jelent számára az ajándék kerékpár? Gabriella erre csak annyit tudott válaszolni, hogy „meglepetés”, s innentől a könnyeitől nem tudta folytatni mondanivalóját. Nagyon jóleső érzés volt látni, hogy valaki ilyen őszintén örül, s nem is volt szükség több szóra, hogy tudjuk, az ajándék a legmegfelelőbb helyre került.
Ajándi Gabriella munkája nem látványos és feltűnő, ám szorgalma és kitartása nélkül a Magyar Szó nem jutna el a gunarasi előfizetőkhöz. Hogy miért fontos ez, azt leginkább Erdődi Edvina, a Magyar Szó igazgatójának szavai tükrözik, amiket Gabriellának címzett levelében fogalmazott meg.
– Ön egy inspiráló és erős nő, feleség, édesanya és büszke nagymama, a Magyar Szónak pedig értékes külmunkatársa: mindezért szeretnénk ilyen formában is megköszönni áldozatos tevékenységét, és azt, hogy emlékeztet valamennyiünket arra, hogy léteznek még emberek, akik csendben, nagy odaadással teszik a dolgukat egy-egy nemes cél érdekében. Legyen büszke önmagára, és az értékekre, amelyeket képvisel! Kívánjuk, hogy még sok-sok évig szolgálja az egészsége és a közösségünk iránti elkötelezettsége – áll az igazgatónő levelében.
Nyitókép: Lakatos János felvétele
